Így csábít a nő harminc felett
Harminc felett talán kissé visszalépünk. Talán megcsappant az önbizalmunk, tele vagyunk negatív tapasztalatokkal, mert sáros lábakkal tiporták a szívünket az érdemtelenek. Talán túl sokat reméltünk, és keveset kaptunk, túl sokat álmodtunk, de tündérmeséink nem végződtek heppienddel. Harminc felett visszaveszünk a lendületből, és megpróbálunk tudatosabbá válni, közben észre sem vesszük, hogy bezárjuk a szívünket.
Szép lassan jégkirálynővé válunk, félünk egy újabb szívtöréstől, nem engedünk lelkünk láthatatlan demarkációs vonalán túl senki emberfiát. Az önelfogadás nehezebben megy, mint valaha, az önbecsülésünk, női büszkeségünk, méltóságunk a magányos, sebnyalogató, múltidéző estéken egészen mélyre kerül.
Persze nem győzzük besöpörni az éhes, elismerő pillantásaikat, de ahogy közeledünk, a férfiak úgy távolodnak, megriadnak, bepánikolnak, lefagynak. Azt mondják, túl erősek vagyunk, pedig ha adnának egy kis időt, és nem rögtön elvonulnának, felszívódnának, vagy válnának köddé két randi után, és látnánk a valódi bizakodó figyelmet a tekintetükben, talán nem félnénk annyira levenni az erős nő álarcot, és előre tessékelnénk a gyenge nőt, egyáltalán a Nőt önmagunkban. Ez elvarázsolná, rabul ejtené őket, udvarolni akarnának, vadászni, teperni értünk, küzdeni, mint régen a lánglelkű lovagok szívük hölgyéért.
Nos, igen, egy túlságosan célorientált nő lelombozó, bár intelligenciája lenyűgöző, és minden férfi nagyra értékeli maximalizmusát, mégsem ideális partner. Miért? Mert nem akarnak a második helyre szorulni, nem akarnak olyan nőt, akik mellett eltörpülnek érzelmi igényeik. A mai embernek nincs ideje és türelme várni, nincs energiája a másik lelkének rétegeit bontogatni, végig lépdelni az udvarlás vékony pallóján, pedig milyen könnyű, lenge, mégis izgalmas tánc a kezdeti közeledés, távolodás, a másik személyiségének ízlelgetése.
Reggel a fürdőszoba padlóján ülve egy kisbaba tompán átszűrődő sírását hallgatjuk a szomszédból, és fejünkben a jungi női archetípusok kaotikus zűrzavara tombol, ellágyulnánk egy baba láttán, magunkhoz szorítanánk, ringatnánk. A hagyományos női szerepek, és a határozott, öntudatos, sikeres nő szerepe között zsonglőrködünk folyamatosan. Pedig minden erős nőnek van gyenge oldala, árnyékszemélyiségében ott él a gyámolításra, érzelmi támogatásra szoruló gyenge nő.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez