Így lett Chiara Ferragni a 73. Sanremo zenei fesztivál királynője
- 2023. február 12.
-
Varga Maja
- Komment
Amíg a sajtó Madonnával, Beyoncéval, Jennifer Lopez és Ben Affleck viccesnek tűnő egy másodperces viselkedésétől, vagyis a most lezajló Grammy-díjtól hangos, addig Olaszországban modell, divattervező, feleség és két gyermek édesanyja bátran kiállt a testi-, a lelki-, és verbális bántalmazás, a szexizmus, a társadalmi női sztereotípiák ellen február 7-én. Chiara Ferragni volt a 73. Sanremo zenei fesztivál egyik házigazdája.
Négy ruha kapott főszerepet Chiarán. Az egyik a The Haters, vagyis a gyűlöletkeltés ellen hívja fel a figyelmet. Fehér alapon, fekete betűkkel varrták rá azokat a verbálisan bántalmazó szavakat és mondatokat, amiket nők ezrei kapnak főleg a közösségi médiában. Ez a ruha, mintha azt lenne hivatott üzenni, hogy „gyűlölj nyugodtan, de nézd: túllépek rajta. Fáj, de bennem nincs gyűlölet." Azoknak a nőknek szól, akiket megbénítanak, akiket különféle negatív mondatokkal bántalmaznak. A nőknek szól, hogy ne hagyják legyőzni magukat a gyűlölködéssel, a gyűlölködő mondatokkal, és hogy csak azoknak a véleménye számít, akik szeretnek minket.
A második ruha a meztelenség illúziója, és egészen a Bibliában szereplő Éváig nyúl vissza. Arra hivatott ez a ruha, hogy megmutassa, hogy a nő szexualitását megmutató test és kihívó ruhája nem mentség és nem enyhítő körülmény a férfi számára, aki nemi erőszakot követ el. Azoknak a nőknek szól, akik elhitték, hogy a testük miatt szégyenkezni kell, hogy a női test egyedül a férfiak vágyának legfőbb tárgya. A kihívó öltözet nem lehet enyhítő körülmény a nemi erőszak ügyében. Ismerősek az az áldozat hibáztatás, hogy „ha így öltözik fel, akkor miért lepődik meg, hogy a férfi megkívánja?"
A test nem egyenlő a szégyennel. A női test csodálatos és igenis úgy és azt viselje bárki rajta, amit csak szeretne. Nem kellene azon gondolkodnunk nőként, hogy ez most vajon túl kihívó? Mit fognak szólni erre a ruhára? Le fognak ribancozni? Nem vagyok benne túl kövér? Nem vagyok benne túl vékony? Milyen a mellem benne, és a fenekem?
Nem szabad a női testet tárgyiasítani. Egy nemi erőszak ügyében nem szabadna az öltözéket és a női kihívó viselkedést felhozni. Az erőszak erőszak: akár melegítőnadrág és pulóver van rajtunk, akár miniszoknya vagy estélyi ruha vagy fürdőruha. A nemi erőszak nemi erőszak.
A meztelenség illúziójaként megszemélyesített öltözetben Chiara beszédet is mondott. Levél egyrészt a kislánykori énjének és másrészt a saját lányának. Olyan fontos mondatok vannak benne, hogy tudnia kell: Soha nem túl kevés, nem túl sok, hanem mindig pont elég. Hogy elég önmagához, az élethez, a feladataihoz, a szeretethez. Hogy nem kell a sztereotípiáknak hinnie, nem kell megfelelnie a ki nem mondott társadalmi ezer éve a nők feje fölött logó elvárásoknak, mert úgy tökéletes, ahogy van.
És tudod mit tanultam még meg? Hogy amitől rendkívül félek, de aztán meglépem, az adja utána a legfőbb boldogságot. Mert kockázat nélkül nincs valódi győzelem."
Ehhez jön a harmadik ruha, ami a ketrec elnevezést kapta. Ez a patriarchális elrendezésű világ ellen-, a női sztereotípiák ellen hívja fel olyan módon a figyelmet, hogy rajtunk áll, hogyan nőnek fel a jövő generáció lányai. Rajtunk, felnőtt nőkön múlik, hogy a jövőben megszakítjuk e a női nemekre irányuló sztereotípiát és a szexizmust, vagy megmutatjuk a most felnövő lányoknak, hogy kitörhetnek a ketrecből és lehetnek azok és olyanok, akik csak akarnak lenni. Nevelés közben sem szabad azt mutatni, hogy lehet, hogy nem értünk egyet a társadalommal, de félünk változtatni. Nem szabad félni.
Ki más tudna javítani a nők megítélésén és jogain, mint maga a Nő? Ki más tudna szembeszállni a szexizmussal, mint az, aki ellen valóban irányul?
A negyedik, vagyis a fesztiválon igazából az első ruha pedig az egész téma összefoglalójaként jelenik meg: Kiállni a bántalmazott nőkért, kiállni az elnyomás, a szexizmus, a nemi erőszak áldozataiért.
Pensati Libera. Vagyis minden olyan nőnek szól, aki ki mer lépni azokból a sztereotípiákból, amit a Társadalom már évezredek óta ránk ró.
Azoknak a nőknek szól, akik mernek önmaguk lenni. Akik nem a félelmet, nem a szégyent választják. Azoknak a nőknek szól, akiket bántalmazták. Bárhogyan. Nem vagytok egyedül.
Nem vagyunk egyedül. Merjünk kilépni a fényre. Merjünk kiállni egymásért és nem hagyni, hogy csak és kizárólag a férfiak vágyainak tárgyai legyünk. A nőknek szól, akik úgy nevelik a jövő generációt, hogy biztatják arra, szárnyaljanak a félelem és a megfelelés helyett.
Meg lehet változtatni a sztereotípiákat. És meg is kell.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez