Isten éltessen Bajnok!
Vasárnap délután volt, éppen autóban ültem, amikor a rádióban bemondták, hogy Michael Schumacher, hétszeres Forma 1-es világbajnok balesetet szenvedett síelés közben. A hivatalos közlemény szerint a német sportoló állapota kritikus volt, az esti órákban sokat romlott, és kómába esett. Ma pedig, egy évvel a baleset után újra kommunikál a külvilággal, igaz csak apró jelzésekkel, de biztosan halad a gyógyulása felé.
Schumacher-ről készített képgalériánkért kattints a fotóra!
Akik jól ismernek, tudják, mióta az eszemet tudom, szenvedélyes Forma 1 rajongó vagyok. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor nem élőben néztem végig egy-egy futamot. Minden nagydíj hétvégéjén a Forma 1-es közvetítések időpontjai határozzák meg a napi beosztásomat. Így megy évek óta, ez egy nagyon régi szerelem. Egészen kicsi voltam, mikor minden vasárnap a nagyszüleinknél ebédeltünk. Az ebédet délután kettőig be kellett fejezni, ekkor ugyanis egy különleges program kezdődött: az autóversenyzés királyai ültek szokatlan formájú autókba, melyeknek olyan volt a hangja, mintha ezernyi méhecske szállna körülöttünk. Már akkor imádtam ezt a hangot. Nem nagyon értettem, mire is jó ez a sokáig tartó körözgetés a pályán. De áhítattal néztem, ahogy a szüleim hangosan drukkolnak kedvenc pilótájuknak. Ebből az időből három pilóta nevére emlékszem: Senna, Berger, Schumacher. Egyik vasárnap megkérdezte tőlem Édesapám: Te kinek drukkolsz? Én azonnal rávágtam: Schumi!
Michael Schumacher 1969. január 3-án született. Édesapja másodállásban a kerpeni gokartpályán dolgozott felügyelőként. A kis Michael négy éves volt, mikor megkapta első gokartját és ezzel megpecsételték sorsát. 1975-ben, mindössze hat évesen érte el első nagy sikerét: a kerpeni gokart klub bajnoka lett. 1988-ban kezdett el autókkal versenyezni a német Formula König sorozatban. A bajnokság tíz futamából kilencet megnyert. Tehetsége már ekkor szemet szúrt Willi Webernek, aki egy német Formula 3-as csapat tulajdonosaként fiatal tehetségek felkutatásával foglalkozott. A következő évre le is szerződtette Schumachert, aki 1990-ben megnyerte a német Forma 3-as kupát és a Makaói Világkupát is, ahol Mika Häkkinen – mint ahogy később a Forma1-ben is – volt a legnagyobb riválisa. 1991-ben menedzsere megszervezte, hogy tesztelési lehetőséget kapjon a Forma 1-es Jordan csapattól. A tesztelésen meggyőzte a Jordan vezetőit: elindulhatott a belga nagydíjon. Az időmérő edzésen rögtön az előkelő hetedik helyet szerezte meg. A futamon technikai gondok miatt hamar feladta a versenyt, ám az addigi teljesítménye elég volt ahhoz, hogy a Benetton csapat felfigyeljen rá és leszerződtesse. A Benettonnal 1994-ben felért az autóversenyzés csúcsára: először avatott német világbajnokot a Forma 1. A következő évben ismét ő szerezte meg a világbajnoki címet.
1996-ban Schumacher elhagyta a Benettont és leszerződött a Ferrarihoz, ahhoz a csapathoz, amely ekkora már 18 éve képtelen volt világbajnoki címet nyerni. Döntése mégis számomra teljesen érthető volt, hiszen valamennyi autóversenyző nagy álma, hogy egyszer az ágaskodó kiscsikóval az orrán száguldozhasson. Az olasz Ferrari szurkolók nem fogadták nagy örömmel az érkezését, ám Barcelonában szívükbe zárták, amikor a rendkívül esős versenyen Schumacher zseniális vezetéssel megnyerte a futamot. A „vízen járás” tehetségét később is rendszeresen bizonyította, nem véletlenül kapta meg az elismerő „esőmenő” jelzőt. Emlékszem, akárhányszor tűnt kilátástalannak a verseny a számára, mindig azért drukkoltunk, hogy tévedjen a pálya fölé egy hatalmas felhő, melyből óriási víz zúdul az aszfaltcsíkra, akkor biztos, Schumi legyőz mindenkit. Ez hamarosan így is történt, esőfelhők nélkül. Schumacher érkezése utána Ross Brawn, az „agytröszt” is megérkezett a Ferrarihoz. Óriási munka árán a Schumacher-Brawn-Todt trió néhány év múlva legyőzhetetlennek tűnő gépet épített.1999-ben minden esélye megvolt rá, hogy zsebre tegye a harmadik világbajnoki címet. Ám Silverstone-ban fékhiba miatt Schumacher lassítás nélkül a gumifalba csapódott. Mi csak ültünk otthon, a televízió előtt, rettenetesen megijedtünk. Ugye nem, nem történik meg ugyanaz, ami öt évvel ezelőtt egy másik legendás pilótával is megtörtént? Néma csendben vártuk, hogy kiszabadítsák az autóból. Amikor kiemelték a roncsból egy fehér lepellel takarták el. Hosszú súlyos óráknak tűntek ezek a percek. Valamit mondjanak már! Ugye minden rendben? És ekkor a lepel mögül felemelkedett Michael integető keze: jelezve a rajongóknak, minden rendben. Egy pillanatra megnyugodtam, ugyanakkor megindult bennem az aggodalom: vajon teljesen fel fog épülni? Képes lesz-e újra Forma 1-es autóba ülni? Egy ilyen baleset után a pilóta nem csak testi épségét veszítheti el, hanem a küzdés szellemét is. A képességet, hogy ugyanolyan vakmerő módon szálljon újra és újra harcba ellenfeleivel. Ám ha ezt legyőzi a félelem, egy álom törhet darabokra. Az év végére azonban bebizonyosodott, hogy Schumacher rehabilitációja tökéletesen sikerült, semmit sem veszített lelkesedéséből és tehetségéből. Innentől kezdve megállíthatatlan volt.
2000-től sorozatban nyerte a világbajnokságokat egészen 2004-ig, amikor is megszerezte hetedik világbajnoki címét és ezzel minden idők legeredményesebb Forma 1-es pilótája lett. Sokan támadták Michaelt, őt okolták, amiért a sportág a Ferrarik egyeduralmáról szólt. Rosszalló megjegyzésekkel próbálták teljesítményét becsmérelni, miszerint egy tökéletes autóval könnyű versenyt nyerni. Ők egy valamit elfelejtenek: a Ferrari 18 éves mélyrepülése után javarészt Schumachernek köszönhette, hogy ismét a csúcsra jutott. A német pilóta soha nem elégedett meg azzal, amit a pályán ő egymaga nyújtott az autó vezetése közben. Minden erejével igyekezett motiválni csapatát. Technikai hozzáértésével is segítette kollégáit. Az autó építésében is óriási szerepe volt. Sohasem volt csupán csak egy a sok tehetséges pilóta közül, aki beül az autóba, majd ügyesen és gyorsan célba viszi azt, aztán kiszáll és hazamegy pihenni. A futamok helyszínére rendre elsőként érkezett és utolsóként hagyta el azokat. Minden egyes győzelem és világbajnoki cím a neve mellett kitartó munkájának és áldozatosságának köszönhető. Ám mint minden siker sorozat, az övé is véget ért. A következő évben egy új tehetség pályázott a világbajnoki címre: Fernando Alonso. A spanyol pilóta elhódította Schumachertől a bajnokságot. Michael pedig 2006-ban bejelentette, hogy átadja a terepet a fiatal tehetségeknek és visszavonul.
Emlékszem erre a nyári napra. Előtte a sajtó már napok óta harsogta, Schumacherben nem maradt erő, jobban teszi, ha távozik a király kategóriából. Nem akartam ezekre a hírekre figyelni, számomra továbbra is Ő volt a legnagyszerűbb pilóta a mezőnyben. Azonban a monzai futamgyőzelme után ő maga is megerősítette távozását. Ahogy kimondta, hogy az idei év lesz az utolsó számára, elkezdtem sírni. Úgy éreztem, valami fontos dolgot veszítek el az életemből. Valami olyan fantasztikus dolgot, amit ez a nagyszerű ember okozott minden második vasárnap a saját, autósport iránt érzett szeretetével. Imádtam minden percét, amikor ő versenyzett. Drukkoltam, ha harcolt, sikítoztam, ha futamot nyert és sírtam, ha valamiért nem sikerült befejeznie a versenyt. Valami olyan különleges szenvedélyemmé vált a Forma 1 általa, ami az egész életemet meghatározza. Nagy örömömre később a Mercedes színeiben ugyan, de visszatért a Forma 1-be. Ezekben az években már nem mutatott olyan teljesítményt, mint korábban. Talán már ő maga sem akart minden erejét bevetve pályára lépni és küzdeni. Mégis mindig valahogy ismét volt egy varázsa a versenyeknek. Akárhányszor csak feltűnt a tv képernyőjén, hatalmas mosollyal kiáltottam fel, hogy „Schumi!!” Mindig jó érzés volt megpillantani. Sokan nem értették, hogy lehet valakit ennyire szeretni, ha még sosem találkoztam vele. Schumachernek valami olyan hihetetlen kisugárzása volt, annyi szeretet áradt belőle a televízión keresztül is, ami melegséggel tölti el az emberek szívét. Mindig viccelődött kollégáival, a riporterekkel, még a Forma 1 teljhatalmú ura is imádja őt. És Ő nem csak ezektől nagyszerű. A pályán kívül az UNESCO nagykövete és számos humanitárius kezdeményezés résztvevője. Magánélete is mintaértékű, 1995 óta boldog házasságban él feleségével Corinnával, két gyermeket nevelve. A sportolást az autóversenyzés után sem hagyta abba. Szeret sziklát mászni, lovagolni, motorozni. A Forma 1-es szünet alatt egy komolyabb motoros balesetet is szenvedett, melyből sikeresen felépült. Sosem tudott lemondani a sebesség szerelméről.
"Schumi 2013. december 29-én barátokkal síelt a francia Alpokban. Délelőtt egy csoportot kísért le a kijelölt pályán, mikor meglátta, hogy egyik barátjának kislánya elesik. A segítségére sietett. A visszaúton pedig megtörtént a baj. Egy a hó leple alatt megbúvó szikla megdobta őt és rendkívül szerencsétlen módon épp fejjel egy másik sziklába csapódott. Állapota azóta is életveszélyes. A napokban sikerült stabilizálni, azonban még mindig kómában fekszik. Az orvosok sem tudják, mi lesz a baleset végkimenetele, fel fog-e valaha épülni. Mi, a szurkolói, azok, akik szeretik a Forma 1-et, vagy bárki, akinek okozott is néhány örömteli percet ez a nagyszerű ember, annyit tehetünk, hogy szorítunk érte és bízunk a legjobbakban. Nagyon sok csatát megnyertél, ez az utolsó, amit nem veszíthetsz el! Utána visszavonulhatsz. Kérlek, ne add fel! Az egész világ érted szorít. Michael Schumacher a mai napon tölti be a 45. életévét. Isten éltesse még nagyon sokáig ugyanolyan erőnléttel, mint ahogy ezt a 45 évet élte. Okozzon még rengeteg örömteli percet számunkra!" - ezekkel a gondolatokkal szurkoltam neki a tavalyi szülinapján, ma pedig tudom, hogy nem volt hiába. Boldog születésnapot, Bajnok!
Szentesi Márta
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez