Jó emberek a Centrálban
A Centrál Színház kivételes színészgárdája és repertoárja áll hozzám a legközelebb a budapesti színházak közül, és ezt a legutóbb látott Jó emberek című darab csak tovább erősítette. Az előadás egyszerre szórakoztató, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató. Nevetünk az elhangzó poénokon, közben pedig belül szégyelljük is magunkat, amiért mosolygunk azon, amin igazából sírni kéne.
A darabot a Pulitzer-díjas David Lindsay-Abaire jegyzi, melynek középpontjában a Básti Juli által megformált ötvenes éveiben járó Margaret áll, akit épp kirúgott munkahelyéről a vagy 30 évvel fiatalabb főnöke (Rada Bálint). Kár lenne tagadni, Margie az a típusú asszony, akiből legalább egyet mindenki ismer, és próbál messze elkerülni. Idegesítő, nyomulós, és akinek a társaságában mindig kellemetlen tartózkodni. Telepi proli, aki egész életében gürcölt, nélkülözött, és akinek sosincs szerencséje. Margie egyedül neveli felnőtt szellemi fogyatékos lányát, és a munkahelye elvesztése miatt, a megélhetése, és egyáltalán a lakbérének a kifizetése is veszélybe került. Barátnői, a meglehetősen anyagias főbérlő Dottie (Szabó Éva) és a nagyszájú, víg kedélyű Jean (Pokorny Lia) biztatására felkeresi egykori szerelmét, Mike-ot (Szervét Tibor), akinek megadatott, hogy kitörjön a telepi szegénységből, és jómódú orvos váljék belőle. Básti Juli és Pokorny Lia nagysága előtt már az első percekben leborultam, olyan hitelesen alakítják a harsány, egyszerű gondolkodású, primitív, ugyanakkor fájdalmasan nehéz sorsú nőket. Básti Juli végtelen profizmusának hála pedig az előadás első percétől az utolsóig a néző megbabonázva figyeli a színésznő játékát, és érzünk egyszerre szimpátiát, sajnálatot és ellenszenvet az általa megformált karakter iránt.
A történet előrehaladtával, a cselekmény kibontakozása által egyre inkább végtelen szánalom kerít minket hatalmába. A kezdetben csak telepi prolikként aposztrofált szereplők iránt legkevésbé sem a szó pejoratív értelmében, gazdagékkal ellentétben. Rá kell jönnünk, hogy bizony, mint az ember oly sokszor élete során, elhamarkodottan ítéltük meg, és bélyegeztük meg Margie-t, és korántsem azonosulunk szívesebben a műmájer Mike-kal, aki ugyan flancos rendelővel, három vendégszobás házzal, gyönyörű feleséggel (Parti Nóra), valamint egy bájos kislánnyal büszkélkedhet.
A dramaturg Baráthy György, és a rendező Puskás Tamás mellett, a díszletért és a jelmezért felelős Zelenka Nórát és Andó Ildikót is elismerés illeti. Annak, aki minőségi szórakozásra vágyik, ugyanakkor nem szeretné homokba dugni a fejét, ha a hétköznapi élet nehézségeit, problémáit tárják elé, melegen ajánlom a Jó emberek című előadást, ahol nem is olyan egyértelmű, hogy valójában ki számít jó embernek.
Szöveg: Krajnyik Cintia
Fotók: Horváth Judit
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez