Kockáztatás nélkül nincsenek igazi találkozások
Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek, ezek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, félünk feladni a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság.
A férfi attól tart, hogy lehull a macsó jelmez, és kiderül az igazság, hogy csak egy sérült lelkű, önbizalom hiányos, búsképű lovag. A nő meg azon aggódik, hogy túl sok lesz, érzelmeivel elárasztja, elrettenti a másikat, aki hanyatt homlok menekül az érzelemlavina elől.
Túl okosak, túl tudatosak, és túl óvatosak vagyunk a szerelemhez. De minden istenhozzáddal tanulsz, minden új kapcsolatra az előző készít fel. És minden szakítással csiszolódik, acélosodik a személyiség, megtanulsz egy leckét a toleranciáról, a kompromisszumkészségről, a konfliktuskezelésről, a tűrőképességről, önmagad határairól, a büszkeségről, és a hűségről.
Minden találkozás egy szívlecke, könnyebb, vagy nehezebb, és mindig tanulnivalót, feladatot, megválaszolatlan kérdést hordoz. Szabad akaratoddal dönthetsz úgy, hogy hátat fordítasz, de a meg nem oldott feladatot cipeled tovább a következő kapcsolatba, következő „tanítódhoz”.
Szeretni csak meztelen lélekkel lehet, de ma nagyon félünk attól, hogy valaki meglát ebben a meztelenségünkben. Nehezen engedünk át bárkit a sebezhetőségének rétegein. Párkapcsolatokat próbálunk játszani, és úgy akarunk meghitt emberi kapcsolatokban létezni, hogy nem adjunk át egészen önmagunkat. Intimitás nélkül pedig nem létezik meghitt szeretetkapcsolat.
Elzárkózunk érzelmi életünktől, mert túl nagy a sérülés kockázata. Azt gondoljuk, a lelkünket kell kifordítani, mégis felismerni és kifejezni érzelmeinket nem egyenlő azzal, hogy valakinek átnyújtod a győzelem poharát. A sebezhetőség felismerése a legtöbb ember számára zavarba ejtő és ijesztő. Pedig a sebezhetőséget nem lehet kategorizálni, nem jó vagy rossz dolog, nem sötét, leplezni való érzelem, és nem felemelő, pozitív élmény. Sebezhetőnek lenni ugyanannyi, mint érezni, és ha sebezhető vagyok, akkor mélyen, intenzíven élem érzéseimet. A sebezhetőség ma mégis valamiféle leplezni, titkolni való gyengeség, bizonytalanság, és érzelmi kiszolgáltatottság. Pedig ez nem gyengeség, hanem felismerése pontosan az erő, és a magas érzelmi intelligencia ismertetőjegye.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez