Kortalan remekművek, Kassovitz kultfilmje mai szemmel
A Gyűlölet amolyan jós, ahogyan a Truffaut-féle Négyszáz csapás. Az ottani 58-as utalás a későbbi hatvannyolcra, és párhuzamban az a brutális világkép, amelyet Kassovitz fest, olyan szomorú történet, amely kikerülhetetlen és szinte maróan realista, anélkül, hogy teret engedne bármilyen boldog befejezésnek.
Ugyanis, ahogyan a valóságban nincsen megoldása a film problematikájának, úgy szögezi a székbe a rendező a nézőt, és utána sem engedi felállni, hiszen a zárójelenet amellett, hogy bizonytalanságban hagy, kiutat sem mutat, természetesen utalva rá, hogy nem is létezhet, illetve jelen pillanatig sem találta meg a világ tehetősebb fele a megnyugtató választ a saját maga teremtette problémára.
Egy pillanatra sem lehet hátradőlni, hiszen az összezártság, és a kényelemből eredő konfliktusok olyan nyomasztó félelmet generálnak, melyek a film elkészültekor érdekes módon francia sajátosságnak voltak tekinthető, ám mára a zsúfolt jóléti világban szinte minden országban elképzelhető hasonló robbanásveszélyes helyzet.
Kassovitz és az akkor belügyminiszter Sárközy vitája elhíresült, és ha hozzátesszük mindkettőjük magyar gyökereit érdekes helyzetet kapunk, ahol egyik oldalon a fájdalom, a kitörés hiánya, a másikon egy zuhanó társadalom magabiztossága, végeredményként pedig kulturális sokk.
A globális gyorsulási verseny szinte mindenhová hasonló kérdéseket juttat és a válaszokat talán csak ott találhatják, vagy találhatjuk meg, ahol a fenntartható fejlődést valójában komolyan vesszük, és képesek vagyunk arra, hogy mind a társadalmi csoportok fejlődése, mind a szelepek kiengedése megoldott legyen, hiszen, ha valamelyik nem működik megfelelően, pokol lehet a vége.
A bezártság, a kényszerű egymásrautaltság jövőkép nélkül olyan végzetet hoz el, amelyből nem létezik semmiféle kiút.
És ahogyan a liberális demokrácia a történelem végét jelentheti, vagy a civilizációk összecsapása akár a küszöbön is állhat, mégis létezhet valahol valamiféle optimális megoldás.
Igaz, a filmen kívül, de azért illik az idealistáknak is meghagyni valamit.
Ha már a realistáknak van igaza, legalább egy apró esélyük legyen azon változtatni.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez