Lehet van nála menőbb, de jobb nincsen – KIA Sportage 230 Hybrid GT-Line 4WD
28 év és öt generáció. Ennyi kellett a KIA kompakt méretű SUV-jának, hogy eljusson a csúcsig. 2010-ben, amikor a harmadik széria megjelent, már sejteni lehetett, hogy erre a modellre oda kell figyelni. A KIA komolyan gondolja, hogy ezzel a modellel sikereket fog elérni. A negyedik széria már határokat feszegetett és ki lehetett róla mondani, hogy ott van az európai gyártók közvetlen sarkában. Az új modell pedig durván előzni kezdett.
Kívül-belül megújult az új Sportage. Az ízlésen vitatkozni nem érdemes, biztos valaki azt fogja mondani például az orrára, hogy nem tetszik. Nekem egyébként bejön, hogy nem egy olyan LED-es fényszórót látunk a hűtőmaszkon, mint mostanában minden járművön. Teljesen egyedi, kicsit rovarszerű tekintete lett tőle. Megosztó? Az bizony, és ez nagyon jó! Soha nem készült olyan maradandó az autóiparban, amely ne váltott volna ki érzelmeket. A KIA orra pedig megosztó. Tetszik vagy nem, a lényeg, hogy gondolsz rá akkor is, amikor már nem vagy mellette. Ha tetszik, akkor azért, ha nem, akkor pedig pont azért. Felháborít, meghökkent. Hogy csak ez elég lenne az örökkévalóságnak azt kötve hiszem, de formai elemnek egyáltalán nem rossz ez a fricska. A standard forma uncsi, a Sportage pedig attól, hogy egy tömegmárka terméke, nem kell, hogy feltétlenül az legyen.
A két erősen a szélre kényszerült többszörösen összetett lámpatestek között hatalmas fényes fekete hűtőrácsot találunk. Persze az is tagolt, nehogy bárki belefeledkezzen az egységes felületbe. A ködfényszórók szinte észrevétlenül bújnak el a hatszögletű minták között. Mondhatnám, hogy szokni kell a formát, de szerintem nem lehet megszokni. Megjelenése óta nézem és közel egy hétig éles közelségből vizsgálgattam, de nekem ennyi idő alatt sem sikerült.
Ehhez képest oldalról vagy hátulról sokkal „egyszerűbb”. De ez csak viszonyítás kérdése, hiszen itt is teljes a formai kavalkád, de ellentétben az orr-résszel, ezen a részen konzervatívabb módon áll össze a kép. Az alsó sávban végig húzódó fekete alsó perem, mint a vizuális magasságemelés eszköze persze elmaradhatatlan, de plusz sávval egészült ki az ajtók alsó részén. Így plusz dinamikát, sportosságot ad a járműnek. Hasonló módon, mint a tetősíkból tovább ívelő hátsó spoiler, amelynek alsó peremére króm díszítés is került, hogy feltűnőbb legyen ez a forma. Érdekes megoldás, hogy a hátsó ablaktörlő ez alá került, így szokatlan módon a hátsó ablakot felülről törli a lapát.
A hátsó traktus a fentin kívül talán a legkevésbé ötletgazdag. Persze felkerült, mint kötelező elem, a hátsó lámpákat összekötő piros sáv és egy ezüst színű ál diffuzor. Viszont dicséretes, hogy a kipufogónak nem rajzoltak ál nyílásokat.
Összeségében egy masszív, robosztus autó benyomását kelti a Sportage. Egyáltalán nem kicsi autóról beszélünk, hiszen az elődjéhez képest tovább növekedett, 4515mm hosszú és 1865mm széles. Szélesebb és hosszabb, mint a VW Tiguan, de rövidebb 8,5 centivel, mint a Toyota RAV4.
A belső tér rendkívül tágas. Jóval nagyobb a térérzet, mint a korábbi Sportage-ben, sokkal jobb és okosabb az elrendezés ebből a szempontból is. Az anyaghasználat nagyon magas minőségű. Az utastér ékköve egészen biztosan a műszerfal. Ha valakinek teszik a Mercedesekben elhelyezett digitális műszerfal, amely a kormány mögött sima, tőle jobbra a középkonzol felett pedig érintőképernyős felület, akkor a KIA-ban ezt a megoldást imádni fogja. Az előzőhöz képest ugyanis annyival több, hogy az egész felület ívelt, így még jobban látható.
A digitális/analóg arányt úgy oldották meg a Sportage-ben, hogy jóformán minden menüből elérhető beállításnak van külön gombja, kapcsolója. A relatív sok gombot viszont jól átláthatóan helyezték el, nem okoz zavart a használatuk, illetve sok helyen helytakarékos megoldást alkalmaztak.
Azonos módon, mint az EV6-ban, a középső kijelző alatti gombsor két funkciót tölt be egyszerre, amelyet egyetlen gombnyomással tudunk módosítani. Vagy a klímát, vagy a rádiót, navigációt tudjuk rajtuk keresztül vezérelni. Így ugyanaz a tekerő egyszer a klíma hőmérsékletét állítja, máskor a rádió hangerejét. Rendkívül jópofa megoldás.
Mint minden KIA modellben két csillag gomb is található a vezető körül. Az egyik a kormányon, a másik középen. Ezekre tetszés szerint programozhatunk bármilyen funkciót. A középkonzol alsó részén található a fokozatválasztó tárcsa és több egyéb gomb, amelyekkel az ülés hűtés/fűtést, kormányfűtést, a vezetési üzemmódot és a parkolási segédet, kamerát tudjuk bekapcsolni.
A KIA Sportage tervezői nem bíztak semmit a véletlenre. A kamerakép tekintetében komoly presztízs autók színvonalát hozzák azzal, hogy 360 fokos, forgatható kameraképet láthatunk jó minőségben. Ha valamit lehet kifogásolni a Sportage-ben, akkor egyedül az itt használt zongoralakk bevonatú felület lehet az. Nagyon gyorsan és látványosan lesz poros, foltos a napi használat során. Állandó törölgetéssel lehet ezt csak orvosolni.
Az üléspozíció, az ülések minőségi kialakítása szintén első osztályú és ez nemcsak az első, hanem a hátsó üléssorra is igaz. Tisztességes a fej és lábtér, akár 5 utas számára is. Az arányokkal, méretekkel nagyon jól gazdálkodtak a tervezők, ugyanis nemcsak az utastér tágassága növekedett az előző generációhoz képest, de a csomagtér is. 587 literes a csomagtér, mely az alsó lap segítségével mélységében állítható, jól variálható és a hátsó ülések síkra döntésével maximálisan 1776 literig bővíthető.
Tesztautónk a 230 lóerős összteljesítményre képes hybrid változat volt, amelyben egy 180 lóerős benzinmotor és egy 60 lóerős villanymotor kettőséből épül fel. Utóbbi számára egy 1,49kW-os akkumulátor szolgáltatja a feszültséget. Mint a normál hybrid autók esetében, ez az akkumulátor külső áramforrásról nem tölthető. A benzinmotorral és a fékezési energia visszanyerésével töltődik fel. Ehhez a rendszerhez kapcsolódott a hatfokozatú automata váltó.
Bár képes a tisztán elektromos mozgásra, amely külön gombbal is kikényszeríthető, de ezt csak korlátozott ideig képes megtenni. Ennek ellenére kiváló fogyasztási értékeket produkált az Sportage a teszt idején. A teljes tesztátlag 6,2 liter volt. Autópályán 6,7 litert, országúton 5,9-et, városban 6,9 litert fogyasztott. Úgy gondolom, hogy az autó méreteihez képest ezek rendkívül jó eredmények. Sőt biztosan lejjebb is szoríthatóak, ha nem nézegeti folyton a sofőr, hogy milyen hangot ad a hybrid motor a gyorsításkor. Annyit tudok ezzel kapcsolatban segíteni, hogy lényegesen fülbarátabb megoldást ad a KIA, mint például a jól ismert Toyota hybrid rendszer. Egyáltalán nem visít, és kellemesen gyorsítja (8,3 másodperc alatt) az 1,7 tonnát meghaladó karosszériát.
A Sportage vezetése elsőrendű. Nagyszerű a futómű, jó a lengéscsillapítás, jó és direkt a kormányzás. Elképesztő sora van a vezetéstámogató funkcióknak. A használt GT-Line felszereltség szinte mindent tartalmazott, amit ma az autógyártás kínál. Természetesen képes limitált ideig a másodfokú önvezetésre az autó, tehát sávban tart, adaptív módon követi az előttünk haladót és vészfékezésre is képes. Szépen, zökkenőmentesen tartja a sáv közepén a kocsit a rendszer. Ami kicsit sok, az a hangerő és az érzékenysége a műszereknek, de szerencsére minden állítható a menürendszerben, ha soknak ítélnénk meg. A műszerfal egyébként mindenről nagyon pontos és jó visszajelzésekkel szolgál, a kilométer és fordulatszám kijelző szükség esetén egyéb funkciókat is bemutat, például a követési távolságot vagy sávváltáskor visszapillantóvá változik.
A KIA Sportage ezen generációjába nehezen lehet beleköti. Minden technikát ismer, kiválóan van összeszerelve és egyedi, szép formát alkottak mind ehhez. Olyan extra kiegészítőket kínál a márka, amelyeket csak a legfelsőbb osztályok nyújtottak eddig. Ilyen például a kocsi slusszkulcsa. Segítségével, mint egy távirányítóval, történhet tolatás és előre haladás. Ezzel olyan szűk garázsba is be tudunk például tolatni, kiállni, ahonnan nehezen tudnánk ki- vagy beszállni.
Az út hosszú volt, de a koreai autógyártás ezzel a modellel végérvényesen felnőtt bármelyik autógyár színvonalára a világon. Amióta a forint ilyen gyenge, nehezen lehet bármire mondani, hogy olcsó. A Hybrid 13,2 millióról indul és a tesztelt csúcsváltozat, panorámatetővel, automatikus összkerékhajtással 16,8 millió forintos vételárával versenyképesnek mondható. Ennyi extrát, ilyen komfortot, minőséget és vezetési élményt, sajnos vagy nem sajnos, de nem kapunk meg ennyi pénzért más márkától.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez