Majd akkor udvarolok, ha férfi leszek
Megfordult a világ és már nem olyan szelek járnak, mint a szüleim fiatal korában. Nem valami nyálas filmben élünk és ne várjam azt, hogy valaki majd szerenádot ad nekem akár nyilvános helyen, had olvadozzak, akár egy jégcsap a kánikulában.
Rendben, tudomásul veszem, nincsen ezzel semmi gond. Minden kornak megvan a maga szépsége. Mégiscsak inkább fogjam be a szám és örüljek neki, hogy nem a vagyonért adnak férjhez a szüleim és nem a vízben való elsüllyedésem vagy lebegésem adja a boszorkányságom alapját. Tény, sokkal rosszabb lett volna akkor élni, de én most élek, a jelen problémáival.
Az nyomaszt engem, hogy a teremtés koronája szerintem annyira elhagyta azokat a tulajdonságokat, amiktől férfi a férfi, hogy már nem is vagyok benne biztos, hogy élnek férfiak. Most nem olyan kérdéskörre gondolok, hogy szőrös lábbal éldegél vagy esetleg megszabadul tőle. De egyszerűen taszít az, hogy a nők vadásznak csak éjszakás kapcsolatra a férfiak nagy része pedig teljesen ki van égve, mert egyszerűen nincs komoly kapcsolat kialakításához alapanyag.
Sírnak, hogy senki nem udvarol és már kihaltak az úriemberek, de egy buli alkalmával ő alakul át, hát nem épp úriemberré, de egy női machová, aki tuti hazavisz valakit. Aztán persze pityereghet tovább, hogy nincsen sehol sem egy Don Juan.
Photo by Christopher Malcolm /Getty Images
Én erre képtelen vagyok. Nem is tudok, nem is akarok és hajlandó sem vagyok nektek udvarolni kedves férfiak. Nem kínálom fel magam, sőt, egyenesen taszít még az ajánlat is. Tudom, hogy első estéből sem lenne nagy baj, nem prűdség ez. Csak egyszerűen ezzel tudom mérni, mennyit érek. Olyan ez, mint egy olyan dolog, amit az ember nem tud csak életében párszor megvenni. Sok ideig gyűjt rá, gondol rá, tervez vele, szétnéz mindenhol és a legjobbra, a legtökéletesebbre áldoz. Fél órás agyhülyítés számomra egy semmi. Azonban több alkalmas értő figyelem, odafigyelés, közös hullámhossz, hasonló érdeklődés, fizikai vonzódás, előzékenység, bókolás, nevetés, ami mind hozzá tartozik egy randihoz, na az már valami.
Én minden létező eszközzel tudatom veled, hogy sínen vagy, nem kell ezen aggódni, egyszerű, mint egy lélegzetvétel. De nem leszek macho, nem fogom megdicsérni a hajad, sem az inged, nem mászok rád és tőled is elvárom, hogy ne tedd. Nem foglak meghívni egy italra, maximum viszonzom a meghívásod. Nem én fogok tőled telefonszámot kérni, sem megjelölni bárhol. De az sem én leszek aki először rád ír vagy hív. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz a telefon a kezemben, akár egy kislánynak. De akkor is úgy érzem, a férfi dolga ez. A nőnek viszont el kell kápráztatnia, okot kell adnia a bókra, okot kell adnia a randi meghívásra, okot kell adnia, hogy elkérjék a számát, okot kell adnia arra, hogy ne csak fél órát akarjanak rá szánni. Én igyekszem tudni, mi a nő dolga. Így nem fogok neked udvarolni, mert nem vagyok férfi.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez