Mandoki, Szörényi és Bródy: a zene közös ünnepe
Csak a valóban nagy emberek képesek őszintén elismerni mások nagyságát, hiszen ehhez nem csupán jó rálátás és éles elme, hanem a jellem nemessége is szükséges. A nagy alkotók tudják, hogy a tehetség és a siker egyre fényesebbé válik, ha azt másokkal megosztják. Minden diadal, minden alkotás és minden kiemelkedő tett a művészi örökséget gazdagítja.
A zene szépsége, mint egy igazi ékszer a napfényben, a tehetség csiszolása által válik ragyogóbbá, és a valódi dicsőség, siker és boldogság sokkal teljesebbé válik, ha azt másokkal megosztják. Leslie Mandoki azok közé az alkotók közé tartozik, akik őszintén elismerik más művészek nagyságát, és különösen mély tisztelettel és hálával gondolnak azokra, akik megteremtették a zenei szabadság és kreativitás alapjait. Leslie Mandoki, az egyetlen kortárs, nemzetközileg sikeres magyar származású zenész, aki mély tisztelettel és őszintén adózik az alapító generációnak, akik bátorságukkal és úttörő munkásságukkal megteremtették az utat a következő nemzedékek számára.
Ezért is repült egyetlen estére Budapestre, hogy személyesen fejezze ki nagyrabecsülését két ikonikus magyar legenda, Szörényi Levente és Bródy János előtt, akik nagyszabású koncerttel ünnepelték 60 éves jubileumukat.
Miért tartotta fontosnak, hogy egyetlen estére Budapestre repüljön, hogy részt vegyen Szörényi Levente és Bródy János jubileumi koncertjén?
Számomra Levente és Bródy nemcsak a magyar zenei világ meghatározó alakjai, hanem valódi úttörők. Ők építették azt a szabadelvű művészi asztalt, amelyre mi, a következő generációk, a saját zenei kártyáinkat letehettük. Az ő munkásságuk nemcsak a magyar zenei kultúra alapjait fektette le, hanem irányt is mutatott nekünk, akik utánuk jöttünk.
Mit gondol, miért ilyen jelentős Szörényi Levente és Bródy János életműve?
Szörényi Levente világszínvonalú énekstílusa és zeneszerzői zsenialitása generációk számára vált iránytűvé. Bródy János pedig a magyar dalszövegírás megkerülhetetlenül kiemelkedő, fulmináns személyisége. Közös dalaik a '60-as és '70-es évek szabadságvágyát, szabadelvűségét, lázadását és emberségét idézik fel. Kettejük alkotói munkássága olyan kulturális örökséget teremtett, amelyet azóta is minden generáció magáénak érezhet.
Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor még Magyarországon élt?
A '70-es években, amikor a vasfüggöny árnyékában éltünk, a fiataloknak hihetetlen kreativitással és elszántsággal kellett utat törniük a nyugati áramlatok felé. Az akkori politikai helyzet elszigetelni próbált minket a világ szabadabb részétől, de mi nem vártunk készen kapott eszközökre. Saját erőből, bátor szívvel és biztos kézzel vágtunk neki az ismeretlennek. Ez az időszak nemcsak a túlélésről szólt, hanem a küzdelem és az alkotás diadaláról is. Szabadságvágyunk és találékonyságunk ma is inspirációként szolgálhat a fiatal generáció számára.
Már a ’80 években Bródy Jánossal többször járt Önnél, mi lett volna, ha akkoriban Londonban marad az Illéssel. Mit gondol, hogyan alakult volna a karrierje?
Sokszor eljátszottunk a gondolattal, hogy mi történt volna, ha Londonban marad. Ez egy másik irányt adott volna az életének és a karrierjének, de az ő zsenialitása, ahogyan a dalait és szövegeit alkotja, minden körülmények között kiemelkedett volna. Mindig lenyűgözött, ahogyan az érzelmeket és történeteket szavakká formálja – ebben a magyar nyelv különleges kifejezőereje játszott fontos szerepet. London más környezetet és más kihívásokat hozott volna, de a tehetsége ott is ugyanúgy ragyogott volna. Természetesen ugyanez igaz zseni társára is, akinek lenyűgöző zeneisége akár nemzetközi szinten is világszerte ámulatba ejthette volna az embereket, akár Londonból is.
Milyen benyomásai voltak a jubileumi koncerttel kapcsolatban?
A koncert a visszatekintés és a jelen találkozása volt Rosta Mária gondos rendezésében. A bejátszott kisfilmek és narrációk révén a fiatalabb generációk is megtapasztalhatták az alkotók harcát a kommunista diktatúra és a cenzúra ellen. Az a szenvedély és elszántság, amely a korszak legjobb dalait szülte, ma is lenyűgöző.
Van olyan dal, amely különösen közel áll Önhöz Szörényi és Bródy életművéből?
Igen, és itt említhetnék 30 vagy 40 dalt, például az „A magány szigetén” címűt. Ez a dal angol nyelven az egész világot első hallásra meghódíthatta volna. A magyar kultúra és identitás mélyéből fakad, és számomra szimbolizálja azt az örökséget, amely nélkül én sem lehettem volna zenész.
Hogyan látja saját munkásságát az alapító generációhoz képest?
Ők mutatták meg nekünk, hogy a művészet nemcsak szórakoztat, hanem hidakat épít generációk között, és utat mutat a jövő számára is. Az ő példájuk, a bátorságuk és úttörő szellemiségük inspirált engem arra, hogy nemzetközi karrierem során is mindig hivatkozzak rájuk. Ők számomra nemcsak példaképek, hanem az időtálló értékteremtés útmutatói. Ők építették fel azt a művészi szabadságot, amelyre mi, a következő generációk, alapozhattunk. Az ő bátorságuk és döntéseik nélkül a magyar zenei világ ma egészen másképp nézne ki. Minden művészeti sikerem mögött ott van az az inspiráció, amit tőlük kaptam A magyar dalszerzők, különösen az anyanyelvű szövegek mindig nagy inspirációt jelentettek számomra. Kiemelném Dusán szövegírói tehetségét és Demjén Ferenc világszintű kimagasló alkotásait is, hisz példák arra, hogy hogyan lehet hiteles és időtálló műveket létrehozni. Az ő munkásságuk arra tanított, hogy a zene igazi ereje az érzelmek mélységében és az őszinte történetmesélésben rejlik.
Számos arany- és platinalemez tulajdonosaként, aki angol nyelven ír dalszövegeket, hogyan látja a különbséget a magyar és az angol nyelven történő alkotás között, különös tekintettel a saját szerzeményeire?
Amikor angol nyelven írok dalszövegeket, gyakran eszembe jut, milyen nehéz lehetett volna az alapító generáció tagjainak idegen nyelven ugyanazt a mélységet elérni, amit magyarul létrehoztak. Számomra ez hatalmas kihívás volt 49 évvel ezelőtt, amikor az első amerikai sztárnak komponáltam és írtam szöveget. Mindig arra gondolok, hogy Bródy, Demjén, Dusán és Horváth Attila milyen őszinte és érzelmileg gazdag műveket alkottak az anyanyelvükön. Még most is, amikor nemzetközi elismeréseket kapok, mindig rájuk hivatkozom, hiszen az ő példájuk az, ami időtálló értéket jelent.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez