Miért rosszindulatúak a nők?
Nem szeretem a nőtársaságot, mert, a férfiakkal szemben, mi nők lubickolunk a rosszindulatúságban. Ahelyett, hogy nyíltan vállalnánk véleményünket, sunyiban próbáljuk a földbe döngölni a számunkra nem szimpatikus, nálunk valamely szempontból tökéletesebb egyedeket, miközben a szemébe mosolygunk.
Persze ez rád és rám nem igaz, mert elítéljük a kétszínűséget. De valljuk be, mindnyájunkkal megesett már nem egyszer, nem kétszer, hogy titkon ringbe szálltunk az ellenféllel. De honnan ered a női konkurenciaharc, és hogyan győzhetjük le a bennünk fészkelő nagyfokú rosszindulatúságot nőtársainkkal szemben?
Pszichológusok szerint a genetikailag kódolt áskálódás hátterében a nők közötti túlzott rivalizálás áll, amely megakadályozza, hogy nő és nő között kialakuljon egy őszinte, és mély barátság. Akármilyen nyílt érzelmi viszonyt ápoltok legjobb barátnőiddel, a legszebbet, legokosabbat, legsikeresebbet, és a férfiak körében legnépszerűbbet már bizonyára többször kibeszéltétek. Ez a közös utálat az, ami összetartja a közösséget, és amint közületek is valaki kiemelkedő eredményeket ér el, ő kerül majd górcső alá. Mert a másik aláásása, a többiek felemelkedése. Az evolúció során elődjeink is ezzel a pszichológiai hadviseléssel éltek vetélytársaikkal szemben, hogy övék legyen az optimális tulajdonságokkal rendelkező férfi, akinek a génjeit gyermekeikre átörökíthetik. Egyfajta tudatalatti harc az életben maradásért, az életerős utódok fogantatásáért. Tehát akkor mossuk kezeinket? Nem, erről szó sem lehet.
Igaz, hogy a nők közötti rivalizálásnak pozitív hatásai is ismertek. Azzal, hogy jobbak szeretnénk lenni a másiknál, különleges teljesítményre leszünk képesek. Ez a munka területén nagyon hasznos tényező lehet. Azonban a versenyzéssel együtt járó folyamatos feszültség mindenkit az őrületbe kerget, ezért nagyon fontos, hogy amennyire a szociobiológiai tényezők engedik, tegyünk ellene.
Állítólag egy biztos módszer létezik a riválisokkal szemben: ha őszintén és elismerően értékeljük őket. Amint megszólal a vészcsengő, legelőször is mérd fel a terepet. Figyeld meg, hogy mik azok a tulajdonságai, amik miatt veszélyben érzed a nőiességedet vagy a népszerűségedet. Ekkor jössz te. Vajon kellő önismerettel rendelkezel ahhoz, hogy felismerd a saját értékeidet? A másokkal való összehasonlítgatás és rosszmájú megjegyzések helyett engedd közelebb az ellenséget, vagy pedig messziről kerüld el, és koncentrálj a saját magad érdemeire és erényeire. Egészséges önértékeléssel egyetlenegy női társaságban sem érezheted magad kevesebbnek, és ha elállsz a rajtvonaltól, megszűnik a fenyegetettség érzése, és mások sem lesznek olyan rosszindulatúak veled szemben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez