Mindannyian az alfahímre vágyunk?
Nőként azt kell mondjam, hogy vonzó egy férfiban, ha magabiztos, ha van öntudata és kiemelkedik a középszerűségből. De ez egyet jelent-e azzal, hogy a nőknek alfahím kell? Illetve, hogy a magabiztos, tökös pasas valóban egyenlő-e az alfahím címkével? Ez már egy sokkal bonyolultabb, összetettebb kérdés.
Először is nem árt, ha elkezdjük kibontogatni, hogy egészen pontosan mit is foglal magában az alfahím jelző. Nos, ez a férfitípus két kasztra bontható. Az egyik, aki uralkodó jellemével vezeti a körülötte lévő embereket és az emberek már csak ebből a domináns viselkedésből kifolyólag is követni akarják.
A másik, aki kedves, nem kifejezetten uralkodó, de olyan karizmatikus személyiség, hogy ezzel máris kivívja mások tiszteletét, így szintén amolyan vezető szerepben tetszeleg. Mindenki beismeri, hogy valamitől vonzóvá válik számára egy ilyen típusú férfi. Értem ezalatt azt is, hogy a férfiak számára is figyelemfelkeltő egy ilyen hímnemű, akár üzleti, akár emberi szempontból. Nem feltétlen kell itt egyből párkapcsolatban gondolkozni, sok nő ezt a típust választja a szeretőjének. Hiszen akárcsak a férfiak, a nők is képesek kategorizálni oly módon, hogy ki alkalmas egy tartós párkapcsolatra, házasságra., és ki alkalmas szeretőnek, vagy könnyű kalandnak. Persze ezzel nem azt mondom, hogy az alfák jók csak a szexre, a béták, gammák pedig a társas együttélésre. Csupán azt, hogy mi nők sem sokban különbözünk ilyen értelemben a férfitársainktól.
Azt is fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy az alfahím státusz nem feltétlenül egyenlő a rosszfiú címmel. Ugyanis az, hogy valaki határozott, karakán, vezető típus, aki kivívja egy adott társaságon belül a központi szerepet, nem egy rossz pozíció. Sok nő panaszkodik, hogy partnere, férje nem éppen egy tökös legény otthon, a négy fal között. Érdemes elgondolkozni, vajon ebben mennyire van benne a nőknek a keze? Hiszen, hiába is tagadnánk, minden nő genetikailag kódolva van arra, hogy vonzódjon ahhoz a férfihoz, aki kemény, erőskezű, határozott jellem. Annak ellenére, hogy rengeteg nő hangoztatja az egyenjogúságot és az emancipunci státuszát. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy ők is vágynak arra, hogy valaki néha falnak döntse... Valljuk be szépen, hogy szeretjük, ha akár titkon is, de irányítanak picit minket. Ez így normális, nem véletlenül alakult ki evolúciósan is ez a törvényszerűség. Csak manapság előtérbe került, hogy a hölgyek előszeretettel kasztrálják az urakat. Majd ezt követően kezdődik a siránkozás, hogy az emberünk már nem elég férfias nekünk, vagy a vágyakozás, hogy milyen jó is lenne egy igazi, tökös pasi, aki aztán tudja, hogyan kell bánni a nővel… és nem csak az ágyban.
Mert egészen egyszerűen ezek a férfiak tudják és merik is használni azt a hatalmat, ami a kezükben van, akár a kezdeményezés terén, akár csak a tömegek megmozgatása érdekében. Szóval itt kérek mindenkit, ne írjuk le szegény alfa urakat, mert bizony nem rossz rétege ők a társadalomnak, sőt! Más kérdés, hogy egy ilyen típusú férfival nem feltétlenül egyszerű egy hagyományos értelemben vett párkapcsolat kialakítása. Hiszen vállalni kell azt, hogy mindig körül fogják rajongani, nem csak a kollégái, de nők tucatjai is. Ezzel szemben azonban rengeteg pozitív ismérvük is van az ilyen férfiaknak, melyek miatt igenis megállják a helyüket egy társas kapcsolatban. Miért is ne? Ha visszaszorítkoznánk a hagyományos női-férfi szerepekre, máris megértenénk, hogy teljesen normális dolog, ha a férfi a dominánsabb, és azt hiszem ez így is van rendjén.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez