Sokszor kérdezitek, amikor megszületik a döntés, hogy léptek, tesztek párkapcsolatotokért, benne magatokért, mikor hajlandóvá váltok felelőssé lenni tetteitekért, kimondott szavaitokért, hogy na jó, elindultunk, de mégis mikor érünk oda?

Ne izgulj! Ha odaértél, ott leszel. Én sosem kések. Mikor odaérek, ott vagyok. De egy perccel sem előbb. Hidd el, nem tudsz lemaradni semmiről, de előbb megérkezni se. Persze, ha elindultál, egy újabb álságos érzés igyekszik hatalmába keríteni, a „na, jó már végre nem vagyok annyira kétségbeesett, meg hát tök jó, látom mégis van itt megoldás, na, de várni?” Igen, várni. Kivárni. Míg az új beérik. Ahhoz is idő kell, míg olyan mélyre jut, hogy hitté válik, mi másként mozgatja majd eddigi életed szálait. Ezzel a tudással másképp varázsolsz majd. A barackot sem előbb szeded le a fáról, hogy zamatos húsába harapj, mint mikor színe, illata gyönyörűsége folytán valóban megérett. Lehet naponta jársz ki kedvenc fádhoz, mint én gyerekkoromban, hogy megnézzem, enyém lehet-e már gyümölcse? És vártam. Gyerekként valahogy örömmel tettem, mert tudtam milyen finom, ha végre megérett. Ha tudnád, elhinnéd, milyen gyönyörű az, amire vársz, a várakozás is gyönyörű lenne. Mert az. Közben folyamatosan fejlődsz, és egyre nagyszerűbb leszel, ami eddig nem ismert érzelmeket, közelséget, igazi meghittséget teremt és végre békét önmagaddal.

Tudod, a legnagyszerűbb dolog, amit az ember az életében valóban elérhet, az nem a siker. Persze szuper dolog, dolgozz is meg érte, de van bőven sikeres boldogtalan ember, így te inkább az legyél, aki szeret. A világnak, a kapcsolatodnak, erre van szüksége. Mert végül egészen más az, ami számít. Ami boldoggá tesz és valóban fontos. Az pedig az emberi kapcsolataid. A gyerekeiddel, a szüleiddel, a szerelmeddel, a férjeddel való kapcsolatod, mindenkivel, aki neked fontos. Akkor is, ha most úgy érzed, nem működik. És ez fáj. Azért fáj, mert fontos. Ha nem lenne fontos, nem fájna. Onnan tudod, hogy az, hogy félsz elveszíteni. Párkapcsolatod, kapcsolataid minőségét az alakítja, amilyen hatást hagysz másokban. Ez az érzelmi ujjlenyomatod, ami egyedül a tiéd. Semmi máshoz nem hasonlítható. Csak hozzád. Megfoghatatlan, mégis érzékelhető.

Jelenléted szavak nélkül beszél helyetted, még mielőtt bármit is szólnál. A stílus ilyen. A hatást kimunkálni magadban, hidd el, nem két nap. Hisz belül érzed, tudod, - még ha mostani éned nem is hiszi el, - tényleg, valóban varázslat vagy! Csak meg kell tanulnod kifejezni, megmutatni, áramoltatni lényed legjobb verzióját, gondolattal, szóval, cselekedettel, mindenütt ahol jelen vagy. Hogy fájdalmas sérüléseid táplálta tüskéid helyett belső ragyogásodat éltesd. Igen, varázslat vagy. Engedd, hogy így nézzenek rád! Ehhez kell az idő. Évek munkája van abban, aki most vagy, amilyen párkapcsolatot, kapcsolatokat eddig teremtettél. Ha változni szeretnél, változz! Ám, légy alázattal az ehhez szükséges felhasznált időre. Érted dolgozik. Az idő, maga a türelem. Így is, úgy is eltelik. Ha semmit nem teszel, akkor is. De, te cselekszel.

Hát ne sürgesd és ne pazarold! Ne mondd, hogy nincs időd. De, igenis van, fejlődni! Ne hagyd, hogy nélküled menjen tovább. Az idő, türelem. Neked dolgozik.

• lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!