Napok, amelyeken a pihenést megzavarták a gondolatok
A legnyomasztóbb érzés mindig akkor költözik belém, amikor a világ lecsendesedik körülöttem. Ilyenkor semmi nem tereli el a gondolatokat a fájdalomról, a gondokról. Amikor lenne időm a pihenésre, de az elmém nem tud koncentrálni a kikapcsolódásra, zaklatottá válok, s az érzés minden sejtemet átjárja.
Csak pörögnek a fejemben a nagy kérdések, a hogyanok, és a miértek. S így telik el egy nap, amelynek a pihenésről kellett volna szólnia. A könyvnek néhány lapja hajtódott csak át, a film észrevétlenül játszódott le. A kanapéba süppedve ilyenkor csak várom, hogy holnap legyen. S újra felpörögjön a világom.
Van, hogy reggelente elönt a világmegváltó érzés, felbuzog az erőm, és úgy hiszem, hogy semmi sem tudna megállítani az álmaim elérésében. Majd a következő reggelen, nincsen erőm kikelni az ágyból, mert visszahúz a tétlenség. Nem értem a hogyanokat és a miérteket. Nem értem, mi történik körülöttem, hogy mi történik velem. Válaszút ez, vagy csak sekély posvány, amelybe beleléptem? Egy pihenésre szánt napon arra gondoltam, hogy amíg túl nem jutok a saját krízisemen, addig egy kicsit csak magamra figyelek. Mert szükségem van minden energiámra, hogy fel tudjak állni, majd lépni tudjak előre.
Vannak, akiknek a szemében érdektelen és önző lettem. De ráébredtem, hogy akik így vélekednek rólam, azok felesleges szereplői voltak az életemnek. Hagyom, menjenek. Egy pihenésre szánt napon elhatároztam, hogy nem fognak érdekelni az efféle emberek. Letettem egy terhet, nem hagyom, hogy tovább búsítsa a szívem. Mert amit ők érdektelenségnek és önzésnek láttak, az nem volt más, mint a fáradtság, és a világból való kiábrándultság torz hozadékai.
Egy pihenésre szánt napon, az őrlődések viharában, jött egy gondolat: félek, hogy mi vár rám a jövőben, rettegek attól, hogy nem lesz erőm már az újrakezdéshez, ugyanakkor mégsem kell védőháló nélkül ugranom. Mert ott van a család, a barátok, az igaz barátok, akik bármi is lesz, mindig ott állnak majd mellettem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez