Ne akard ésszel eldönteni, ami a szív dolga és ne a szíveddel dönts, ahol az ész az úr!
Na ez a nehéz. Gondolkodva nem tudsz érezni és ha érzéseid felett győzedelmeskedik az ész, nem érted, miért nem jutsz sehova. Mert átadtad az irányítást a félelmeidnek és még csak észre sem vetted. Az egód mindig fél. Folyton azt suttogja, vigyázz, ez kockázatos, megégetheted magad, ha az érzéseidnek élsz kihasználhatóvá, irányíthatóvá válsz, mások veszik át feletted a hatalmat, elveszel és a többi hülyeség. Tudod, ha választani kell az érzés és az félelem suttogása között, az érzést válaszd. Az az igaz. Honnan tudhatod?
Na! Hányszor volt, hogy nagyon akartál valamit, majd jött az ész, mégse teszem, mert hát milyen már az. Hallgattál rá, érzésedet felülírtad, végül elmúlt a pillanat… Talán ma is bánod. Vagy a csak azért is megcsinálom, majd én megmutatom, hogy jó lesz, pedig jött az a fránya első érzés kétségekkel teli igazsága, hogy ebből baj lesz és mi lett a vége? Tényleg baj lett. Ha újra ezt érzed, nyugodtan fogd kézen az eszedet és parancsolj megálljt vágyaidnak, mert már tudod, tévútra visznek. Persze figyelmen kívül is hagyhatod az érzést, ami olyan gyorsan jön, hogy lereagálni is alig tudod, jelez, légy éber, csak akkor ne csodálkozz a következményeken. Tudod, a szabad akarat tényleg azt jelenti, hogy bármit, de valóban bármit megtehetsz. Ám, a következményekkel mindig számolnod kell és itt véget is ért a szabadság.
Oké, éljünk az érzéseink szerint, álljunk bele önmagunkba, de hát védtelenné is válok nemde? Attól függ! Nem mindegy félelmeid, vagy felvállalt igaz valód vezet. Olyan eredményre számíts, amilyet mögöttes érzéseiddel indítasz útnak. Ha félsz a sikertől, veszíteni fogsz. Ha nem, még nyerhetsz. Akkor élsz igazán, ha képes vagy az érzéseid szerint beszélni, cselekedni és azokért teljes felelősséget vállalni. Te tudod, hogy ezért vagy itt? Akkor is, ha eleinte nem jól sül el. Majd kijavítod, tanulsz.
Közben sebezhetetlenné is válsz. Mert már lepereg rólad mások véleménye. Egyszerűen megéled a pillanatot, és ha majd visszanézel látod, te tényleg elmentél a falig. S ha nem nyílt ott egy ajtó megfordultál és mentél tovább. Bűntudat, szégyen és sajnálkozás nélkül. Kimaxoltad az életed! Eddig juss el! Ha szeretetteljes önmagadért cselekszel és kimondod érzéseidet, érveidet, közlöd és pont, figyelnek rád. Tiszteletreméltó, szuperszexi, igazán vonzó vagy!
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a félelem nélküli önazonosságát bátran vállaló embernél nincs ellenállhatatlanabb! Nem a megfelelési kényszer vezérli, hanem a pillanat teljes megélése. Ilyenkor nem a jövővel foglalkozol, nem szabályozod le magad, nem agyalsz, mert tudod, hogy a mostban formálod a jövőd. Tudományosan bizonyított, hogy minden cselekedetünk eredményessége a mögöttes érzelmeinktől függ. Ha valakivel békülni akarsz, de félsz, alárendelődsz. Érezni fogja és vesztesz. Ha nyugodtan közölsz, érzéseid vezérelve cselekedsz, beszélsz, tiszteletet ébresztesz. Ne foszd meg a környezetedet önmagad legjobb változatától! Közben ne keverjük össze a mentális szennyel fertőzött érzések kontrollálatlan ventillálását önmagunk legszeretetteljesebb változatának kinyilvánításával. Nem arról beszélek, hogy ne törődj senkivel, mert az neked sem jó. Bár nem az számít, mások mit gondolnak rólad, de élj úgy, hogyha bárki bármit mond, azt senki ne higgye el! Ehhez kell az érzelmi gyógyuláson átment személyiséged lenyűgöző bája!
Az érzéseidet azért kaptad, hogy vállald őket! Beszélj róluk, mutasd ki! Cselekedj az érzéseid szerint! Az vagy te! Ez az őszinte éned tesz szabaddá. Akinek nem tetszik, azzal nincs dolgod. Te csak fejlődj és figyeld környezeted reakcióit, mert kristálytisztán mutatják, hol tartasz utadon. Ha folyamatosan elfojtasz, sosem tudod meg milyen jó lehetett volna. Ne válj megkeseredetté, aki folyton azokon a dolgokon agyal, amit elmulasztott, akinek egyetlen beszélgetőtársa a „mi lett volna ha…”
További írásaimat a honlapomon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez