Négy nő: Minden nő félti a férjét - 28. rész
A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.
Eszembe sem jutott, hogy beteg lehetek. A diagnózis olyan váratlanul ért, mint a felismerés, hogy beleszerettem egy nős férfiba. Nem volt stílusom az ilyen. Megvetettem azokat a nőket, akik ilyesmit tesznek, és talán amiatt az egy dolog miatt mentem bele a dologba, mert tudtam, a felesége is félrelép. Ez valahol megnyugvás volt, és erre rákentem az összes félelmemet. Ráadásul Zoli is ezzel nyugtatott.
Először nem mondtam el neki, hogy mi a helyzet az egészségemmel, éppen hogy csak ismertem őt néhány napja, nem akartam a nyakába varrni ezt a dolgot, ráadásul még nekem sem volt fogalmam róla, hogy mi vár rám. Meg kellett várni az első MRI eredményét, amely sokkal átfogóbb és pontosabb képet mutatott, mint a rákszűrés. Az eredményből kiderült, hogy áttétes rákom van, és nem lehet operálni, elő kellett kezelni kemoterápiával.
Nem ijedtem meg, egy lószart. Ez van, ez a feladat, akkor megcsinálom, én ebbe tuti, hogy nem halok bele. Zolinak csak a kezelések közepén vázoltam a helyzetet, amikor már javában tartott a viszonyunk, persze szex nem volt, nem akartam, mert nem tudtam, mennyire lehet szexuális életet élni a betegség alatt. Nem mintha a kemó nem vágta volna haza a libidómat. Amikor el kezdett hullani a hajam, akkor kénytelen voltam elmondani neki, mi is történik velem valójában. Azt hittem hátat fordít és hanyatt homlok menekül majd. Megtehette volna, hisz neki ott volt a családja, igaz a felesége egy számító, hűtlen ribanc, de az nem jelentett sokat, hiába gondoltam, hogy még egy számító hűtlen ribanc is jobb, mint egy rákos nő, kopaszon, a halálos diagnózissal a zsebében, libidó nélkül.
De a Zoli nem volt beszari. Az állam leesett, amikor azt mondta, hogy mindenben számíthatok rá, és végig velem lesz, fogni fogja a kezem, kifizeti a legjobb orvost, berak a legjobb kórházba, ha kell a világ végére is eljön velem, ha nem marad más megoldás.
Hihetetlen volt, hogy valaki mindenféle testi szerelem nélkül képes volt így belémhabarodni, ráadásul abba a valómba, ami totálisan le volt csupaszítva, amin nem volt semmilyen máz, még kedves se voltam igazán, mert meggyűrtek rendesen a kezelések.
Szeretett és kész, hihetetlen volt az egész és láthatatlan erőt adott a gyógyuláshoz, de közben rettenetesen féltem attól, hogy mi lesz, ha ez az erő elfogy, vagy megneszel valamit az asszony odahaza és közénk áll aljas módon.
Juli
Az előző rész ITT olvasható, a teljes webregény pedig ITT
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez