Nem köthetsz bele – Hyundai Tucson 1.6 T-GDi hybrid
Immáron két évtizede része az életünknek a Tucson. Volt egy kitörési pont 2015-ben, amikor új nevet keresett magának, de végül a 2020-ban megjelent negyedik generációval névben visszatért a gyökerekhez. Ennek a változatnak a modellfrissített verziója járt nálunk. A modell az elektromoson kívül, minden egyéb meghajtással elérhető. Ezek közül a hibrid verziót teszteltük.
Akik régebb óta követnek minket, emlékezhetnek, hogy járt már nálunk a 2020-as negyedik generációs Tucson egyik példánya. Az erről készült írás itt olvasható. Érdekes lehet ennek a 2021-es cikknek az áttekintése, mert az új, modellfrissített Tucson külső tulajdonságaiban első ránézésre alig különbözik a korábbi verziótól. De ha alaposabban szemügyre vesszük a 4510 mm hosszú, 1865 mm széles és 1653 mm magas, méltán népszerű SUV-ot, észrevehetőek a számos apró módosítások, amelyek megkülönböztetik az előző modelltől. Egyértelműen kiderül, hogy elsősorban a belső tér átdolgozására helyezték a hangsúlyt a Hyundai mérnökei.
A jót vagy kiválót nehéz tovább fejleszteni alapelv alapján készült tehát az új Tucson, ha a karosszérián fellelhető módosításokat soroljuk. Természetesen a kötelező gyakorlat megtörtént, és a lökhárítókat kissé felfrissítették. Talán feltűnőbb a hátsó részen jelentős formai változáson átesett diffúzor alakja. A módosítások közé tartozik a hűtőrács és a különleges fényszóróegység átalakítása is. Akik alaposabban megnézik, észrevehetik, hogy a hűtőrács bordázatába benyúló tompított fényszórókból most már csak három csík maradt a korábbi négy helyett. Továbbá maga a hűtőborda mintázata is szögletesebb lett. Ezen felül új színek és új könnyűfémfelni dizájnok kerültek a megújult modell kínálatába.
Azt hihetnénk, ha csak külső változások alapján ítélnénk meg az új modellt, hogy valóban csupán kötelező gyakorlatot végeztek el Koreában. De ez egyáltalán nem így van, hiszen a belső térben lényegesen fajsúlyosabb változások találhatóak. A korábbi műszerfal teljes mértékben megváltozott. Egy dupla 12,3”-es kijelző párost találunk a kormány mögött. A két kijelző burkolata egy közös ívelt fedél alatt helyezkedik el, amely a vezető felé enyhén dől. A középkonzolnál lévő monitor természetesen érintőképernyő. A beltérben lévő térérzetet jelentősen növeli, hogy a fokozatváltó a kormány jobb oldalára került és bajuszkapcsolóvá zsugorodott. Akik más automataváltós járműveket használnak, azok számára némi odafigyelést igényel, hogy ellentétben más gyártókkal, a Hyundai esetében logikus módon az előremenet esetében előre, a hátramenet esetében pedig hátra, tehát magunk felé kell fordítani a váltót. Az elhelyezése a kormány mögött viszont azonnal megszokható, egyáltalán nem zavaró, hogy középről ide helyezték át.
Az utastér anyagfelhasználása kifejezetten magas színvonalú. Kellemes a tapintása az anyagoknak, az ülés alapvetően kényelmes. Ami talán hiányzik, az a nagyobb felületű combtámasztás vagy ne adj’ Isten az állítható combtámasz. Az oldaltartás és a kényelem viszont elsőrangú. Kemény műanyagokkal kizárólag a térdvonal alatt találkozunk, ha nem számoljuk a zongoralakkos felületeket, amelyeket talán Európában kevésbé kellene erőltetni.
Szintén szimpatikus számomra, hogy az új Tucson esetében nem tolták túl a digitalizációt. Ahol szükséges, ott megmaradt a tekerő. Ilyen például a hangerőszabályzó vagy a klíma hőmérséklet-szabályozója. Tehát nemcsak fizikális gombokat találunk, hanem azok fele részben nem érintőgombok. A klíma funkciógombjai ugyan érintésérzékeny felületről vezérelhetőek, de itt ez egyáltalán nem zavaró, sőt, mutatósan is néz ki.
A fej- és lábtér nemcsak elöl, hanem a hátsó utasoknál is megfelelően bőséges. Klíma kivezetés és a hőmérséklet állítása, valamint az USB kimenetek nem csupán az első ülésen utazók sajátja. Ezek a kiegészítők hátulra is bekerültek.
A csomagtartó mérete ennél a motorváltozatnál 616 liter alaphelyzetben, de a hátsó ülés lehajtásával akár 1795 literre bővíthető.
A vezetési élményben nem változott semmit a Tucson az elődjéhez képest. Továbbra is remek. Az új változatban 215 lóerős összteljesítmény remekül mozgatja a karosszériát, hála az 1,6 literes, 160 lóerős turbó benzinmotornak és a hozzá kapcsolódó villanymotornak. A maximális nyomaték 264 Nm. Teljes hibrid révén az elektromos motort egy kicsi, 1,49 kW-os akkumulátor táplálja, amely rövid távon önállóan is képes mozgatni az autót.
A benzinmotor szinte észrevétlenül kapcsolódik be a hajtásba vagy veszi át teljesen az autó mozgatását. A legjobb gyorsulás papíron 8,2 másodperc 100 km/h-ig. Ez egyáltalán nem rossz, megfelelő az átlagos napi használat során. Különös előnye, hogy lényegesen csendesebb, mint a legnagyobb japán versenytárs hasonló típusú meghajtása. Hátránya viszont, hogy szomjasabb. Nálunk 6,8-7,2 liter között fogyasztott vegyes használat mellett. Városban 5,5 liter körül lehet vele közlekedni.
Az új Tucson 11,3 milliós akciós ártól vihető haza. A hibrid meghajtásért természetesen többet kell fizetni. Kétkerék-meghajtás esetén 15 millióról indul az árlista, a tesztelt összkerék-meghajtású modell pedig ennél 700 ezer forinttal többről indul. Úgy gondolom, hogy a Hyundai ezzel a modellel tovább fogja erősíteni stabil pozícióját a középkategóriás SUV piacon, mert bár bele lehet kötni bizonyos apró részletekbe, összességében egy kiváló, remekül használható családi SUV.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez