Nem mindenki neked való
Csak nézed őt. Néha bátran bele a két szemébe, néha titokban, zavartan. Elképzeled, hogy amikor véletlenül rád kúszik tekintete, csak neked szól. Direkt, érzelmekkel telve, ígérve egy pillanatot.
Hiába csak a te fejedben létezik a kép, melybe erővel vonszolnád bele, álmodozni jó. Hinni, hogy van egy nap, amikor nem csak eltévedt tekintete szegeződik rád, két keze átkarol. Hinni, hogy a kettőtök között elhangzott mondatok többé válnak puszta felszínes csacsogásnál, s hogy hamarosan ő készíti a teád reggelente.
Becsapni magad, szükséges az életben. Nem sokszor és nem nagyon, de kell. Néha muszáj elhitetni, hogy amíg nem jön az, akire vársz, lesznek állomások. Talán tiltott, megmagyarázhatatlan cselekedetek, talán egy tiszta, mégsem működő kapcsolat. Talán néha rossz leszel. Teszel majd olyat, mit a nap felkeltével nem folytathatsz, amibe talán belepusztulsz, annyira vágyod. Ismételni, újraélni, beleveszni.
Talán lesz olyan, hogy az ágyon fekve, unva a szeretetet, inkább felállsz, s elmész messzire. Azt hitted ez kell, azt, hogy ez neked való. Tévedni? Szabad. Kell. Fogsz.
Lesz olyan, hogy a csillagokat nyújtják, s te egy feketébe borult éjszakán elcsattant csókra vágysz. Arra, ami ellen az agyad mindent bevet. Logikus, racionális, jogos érveket.
Lesz, amikor feladod. Amikor a fejedben évek alatt gondosan kialakított kép semmit sem ér már. Amikor hirtelen mindent máshogy látsz. Amikor a hiba fogalma megváltozik a lelkedben, amikor keresed magadnak a kifogásokat.
Amikor úgy érzed megteheted. Megteheted, mert Te boldog vagy tőle. Mert már nem számít semmi, semmi más. Nem érdekel majd, mit gondolnának, nem gondolsz másokra.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez