Nem történt semmi
Életünk számtalan fontos pillanatában legyintünk és mondjuk, hogy: Nem történt semmi! Mondjuk és hitetjük el önmagunkkal, hogy valami, amit nem tudtunk megélni, vagy nem tudtunk érte küzdeni, jelentéktelen volt.
Mondjuk többnyire akkor, amikor szemet akarunk hunyni valami felett, amiről pontosan jól éreztük, hogy nem csak jelentőségteljes, hanem az egész életünket változtathatná meg. Lehet, hogy ez csak egy gondolat, ami új látásmódot ad, lehet, hogy egy tett önmagunkért, a másikért, egymásért.
Lehet, hogy az egész világunkat változtathatná meg, hogy amikor igazán történik valami, azt üdvözöljük, fogadjuk, és akkor mikor valójában nem történik semmi, nem adunk neki energiát a téves félelem szülte elképzeléseinkkel. Fogadjuk azt, ami igaz és engedjük azt, ami hamis.
Milyen csodás lenne, hogy észrevennénk, amikor megtaláljuk a szerelmet a társunk és elringatnánk abban a boldogságban egymást, hogy most igazán történt valami! Az élet történt, áldás, ajándék. És nem engednénk elmenni egymást. Mennyire csodás lenne, ha ilyenkor nem inkább ahhoz futnánk, hol valójában nem történt semmi és nem is fog. Vagyis igen. Nem lesz ott helyünk, mert helyünk ott van, ahol történik valami. Ahol történetünk lesz. Valódi életünk, nevetéssel és könnyel.
Nem történt semmi!- mondjuk, miközben látjuk mások szenvedését, mert minket közvetlenül nem érint. Pedig történik valami. Éppen tönkremegy a világunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez