Ő nem beszél, mégis mindig ért – miért van szükségünk állatokra az életünkben?
Van, amikor egy pillantás, egy halk dorombolás vagy egy csóváló farok többet mond bármilyen szónál. Kisállataink – legyenek kutyák, macskák vagy más kedvencek – nem kérnek semmit, mégis rengeteget adnak. De vajon miért van ilyen mély hatással ránk a jelenlétük?
A kutya – lojalitás, ami nem ismer feltételeket
A kutyák feltétel nélküli szeretete az egyik legcsodálatosabb dolog, amit ember kaphat. Nem érdekli, hogy milyen napod volt, mennyit kerestél vagy hány követőd van. Neki Te vagy a világ közepe.
* A jelenlétü(k) nyugalmat ad
* Mozgásra, aktivitásra ösztönöznek
* Védelmező, „csapathű” energiát hoznak a mindennapokba
* Megtanítanak szeretni és bízni
A macska – a független lélek, aki mégis kapcsolódik
A macskák világa más. Ők nem hajlandók mindenáron megfelelni, nem igénylik folyamatosan a figyelmet – és talán épp ezért olyan értékes, amikor maguktól úgy döntenek, hogy melléd telepednek.
* A macska nem birtokolható – és talán ez a legnagyobb tanítás
* Segítenek a lelassulásban, az elmélyülésben
* Érzékenyek a hangulatodra, és gyakran ösztönösen odabújnak, amikor épp a legnagyobb szükséged van rájuk
Több mint társ – gyógyító lélek
Tudományosan is bizonyított, hogy a kisállatok jelenléte:
* csökkenti a stresszt és a vérnyomást
* javítja a mentális állapotot, különösen depresszió vagy magány esetén
* erősíti az immunrendszert – különösen gyermekeknél
* segít kialakítani a rutin, felelősség és kötődés természetes ritmusát
Az emberi kapcsolatok tükre
Gyakran azt mondják: "Ahogy bánsz az állataiddal, úgy bánsz az emberekkel is."
Egy kisállat mellett élni nem csak öröm – tanulás is. Türelmet, empátiát, jelenlétet. Megtanuljuk megérteni a másik lényt – szavak nélkül. Ez a fajta kapcsolódás segíthet emberi kapcsolataink elősegítésében is.
Egy életre szóló kötődés
Sokszor észre sem vesszük, milyen mélyen beépülnek az életünkbe. Mert nem tolakodnak – „csak” jelen vannak. És amikor már nem lehetnek velünk, az űr, amit hagynak, megszólalhatatlanul mély. Mert ők azok, akik minden nap ott voltak – a jóban, a rosszban. A hallgatásukkal, a jelenlétükkel, azzal a különös tudással, amit csak ők birtokolnak:
Érezni, mikor vagyunk igazán jelen – és mikor kell csak annyit tenni, hogy mellettük legyünk.
Nem kell, hogy beszéljen. Nem kell, hogy kérjen.
Ő egyszerűen csak jelen van – abban a formában, ahogyan nekünk a legnagyobb szükségünk van rá.
Egy kutya vagy macska nem oldja meg helyettünk az életet, de minden egyes nap emlékeztet arra, hogyan lehet jobban élni benne.
Amikor megállsz egy pillanatra, és találkozik a tekinteted az övével, ott nem kell szavakra várni.
Mert ő már tudja.
És Te is tudod: már nem vagy egyedül.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez