Őrizlek a szívemben
A távolban felcsendül egy ismerős dallam. És társul hozzá egy érzés. Felidézem a közös emlékeinket, majd összeszorul a szívem. Hiszen mélyen és őszintén kötődtem hozzád. De már tudom, a nem harmadjára sem változik át igenné. Ahogyan a múlt sem jelenné... Őrizlek a szívemben.
A távolban felcsendül egy ismerős dallam. És társul hozzá egy érzés. Többször is eszembe jutottál, sokáig szüntelenül kutattam utánad. Kerestelek. Újra akartalak érezni, újra akartam látni a szemedben a világomat.
A világunkat, amit együtt építettünk fel – a szavakon túl. Akárhányszor eszembe jutnak a közös emlékeink, összeszorul a szívem. Ha pedig behunyom a szemem, érzem az illatodat, hallom a hangodat és felidézem az irántad érzett szerelmemet. Mivel te többet adtál nekem, mint amire valaha is vágytam.
Rövid idő alatt elérted, hogy szorosan kötődjek hozzád. Mélyen és őszintén. Megérintetted a lelkemet, így azóta is őrizlek a szívemben. Jóllehet, ma már inkább egy féltve őrzött emlék vagy, mint örökkécsakveled, de tudom, a nem harmadjára sem változik át igenné. Ahogyan a múlt sem jelenné...
Ugyanis egy láthatatlan kapocs kétszer visszahúzott minket egymáshoz. Ám te folyton folyvást visszatekintettél, a múltadban éltél. Noha a szívem mélyén éreztem, mi nagyon különbözünk, mégsem akartam azt figyelembe venni. Hinni akartam, minket valóban egymásnak teremtettek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez