Soma Mamagésa legújabb könyvét a szokásos izgalommal vettem a kezembe. "A harmónia mint döntés" letehetetlennek, az olvasáson keresztül is feltöltőnek bizonyult.

Zenei párhuzammal élve, a harmóniát éppen úgy megtaláltam, illetve éppen annyira természetesnek éreztem, mint néhány nappal korábban Sting és Shaggy esőben és hangokban feloldódó, tökéletes koncertjén.

Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy az ember a szó szoros értelmében vett harmóniát válassza?

A címen gondolkodtam a legtöbbet. Elképesztően sokat meccseltem a főszerkesztővel és a kiadóval, ugyanis a cím ellentmondásos. Amikor döntesz, az nem egy harmonikus állapot, hiszen valamire igent mondasz, valamire meg nemet, ez pedig lemondással és feszültséggel is jár.  De külön története is van A harmónia mint döntés-nek. A férjem Gyuri - aki mellett sokáig ciklonként éltem -, egyszer elém állt és annyit mondott, hogy: „Mazsoli, akár boldogok is lehetnénk!” Mellbe vágott ez az egyszerű mondat. Akkor eldöntöttem, hogy ez lesz a következő, amin dolgozni fogok. A kineziológusnál hiába mondtam, hogy „Szeretnék harmonikus életet, szeretnék harmonikus életet, szeretnék harmonikus életet”, a karom „leesett”.  Aha, fejben szerettem volna, de a hozott mintáim - amelyek jöhetnek a gyerekkorból, a vérvonalból, a lélekvonalból –, megakadályoztak benne. Akkor elhatároztam, hogy legyen öt, tíz vagy tizenöt év, végigcsinálom, mert hiszek abban, hogy addig jövünk le ide, ameddig meg nem tanulunk boldog, játszó lényekké válni. Szerintem az egésznek a lényege, hogy játszva és derűvel teremtsünk.

Ahogyan a zenében is, ha nem harmonikus a dolog, akkor diszharmónia lesz belőle. Én például nagyon örülnék annak, ha mindenki zenélne.

Az ókori görögöknél így is volt, aztán a középkorban ettől megijedtek, mert rájöttek, hogy a zene autonómmá, individuálissá teszi az embereket, és nem lesznek  birkák. Magyarországra jár Duncan Lorien (zenetanfolyam.hu), aki Elton Johnt is segíti a zenei munkájában. Az ő tanfolyamán többször is részt vettem, és ő magyarázta el, hogy hogyan tették a középkorban a zenét C központúvá. Létezett az Isten és az Ördög zenéje. Amit például a paraszt kapálás közben énekelt, az az ördögi volt, és ezzel a kategorizálással tovább nyomták lefelé az embereket. Igazad van, hogy vissza kell hozni azt a zenei oktatást, amellyel a gyerekek megtartják a kreativitásukat.

Akár egy zongora és egy dobfelszerelés is beférne a termekbe.

A férjem benne van most egy olyan csapatban, akik most nyertek sok-sok pénzt arra, hogy a zeneoktatást bevigyék be az okostelefonokba, ugyanis a mai generációt nem lehet leszakítani a telefonról. Akár ez meg is hozhatja a kedvüket a későbbi zenéléshez.

Szerinted ma Magyarországon a férfiak vagy a nők az erősebbek?

Elég esszenciális napom volt.  Ma volt az adakozó kedd, amelyet a NIOK Alapítvány szervezett, mondanom sem kell, hogy a megjelentek nagy többsége nő volt. Mérő Vera, Mérő professzor lánya, elmondta, hogy az adakozók bőven nagy többsége szintén nő.  A könyveket - ezt a könyvpiacról tudom -, nyolcvan százalékban nők veszik. Az előadásaimon a vidéki művelődési házakban az igazgató-nőktől is meg szoktam kérdezni, hogy itt mindig ilyen-e az arány, és ott is ugyanaz a szám jön vissza, hogy nyolcvan százalékban nők járnak kulturálódni. Hozzá szokták tenni, hogy a férfiakat is a párjuk hozza. Az önismereti kurzusokra toronymagasan több nő jár. A civil kezdeményezésekben és a szociális háló építésében is többségében nőket találunk. Innen egyből a Mentés Másként Alapítvány konferenciájára mentem, amely arról szólt, hogy ma Magyarországon hogyan tudja összeegyeztetni egy nő a munkát, a családot és a karriert. Ott is főként nőkkel beszélgettem. A mai nap után egyértelműen kimondom, hogy most nagyon sok szempontból a nők erősebbek, a nők szorgosabbak, a nők egy csomó mindenben topon vannak. És mindez köszönhető az elmúlt kétezer év patriarchális elnyomásának is.

Ide kapcsolódik az a videó, amelyet a napokban láttam, amelyben Lilu kérdezte Dr. Csernus Imrét, hogy szerinte milyen a férfiak és a nők helyzete. Csernus elmondta, hogy a nők nagyon erősek, „és az egész emancipációt ti akartátok, ti csináltátok, most egyétek is meg, amit főztetek!” Azt gondolom, hogy bizonyos szempontból igaza van, ám csak az orráig lát, hiszen nem látja a planéta alapvető törvényszerűségét, az egyensúlyra való törekvést. Ha a fene fenét eszik, az egyensúly törvénye az a törvények törvénye, ami a pápától a hajléktalanig mindenkire vonatkozik. Ez a Föld egyik alaptörvénye, ami azt jelenti, hogyha bármiben elmegyünk egy végletig és az eléri a kritikus tömegét, akkor megjelenik a másik véglet, mert csak így marad meg a balansz.

Vegyünk egy konkrét példát, például a tanulást. A nők hétszáz évig a bolognai egyetemre takarításon kívül más funkcióban nem tehették be a lábukat. A tizenkilencedik század végén is voltak olyan tudós férfiak, akik a nők agyát valami főemlőséhez hasonlították. Magyarországon a dualizmusig a nőknek nem volt kötelező iskolába járniuk. Mi a következmény? Ma az egyetemeken 64 százalék a nők aránya és jobb tanulók. A férjemnek is vannak lány tanítványai, akiknek a dolgozatai szépek, olvashatóak, pöpecek. A fiúk dolgozatait javítani sokkal nagyobb munka, a lányokét pedig élvezettel javítja.

2011-ben írtam az Új egyensúly Fordulópont a férfi és a nő viszonyában-t. Szilágyi Gyula bácsi szexuálpszichológus és szociológus már akkor azt mondta, hogy: „Gyöngyikém, már most egy olló van a férfi és a nő szellemei és érzelmi fejlődésében, és a nők elhúztak!”. Egy év alatt legalább 400 nővel beszélgetek a sérüléseikről, a problémáikról. A toplistás, a „Van pasim-Nincs pasim” problematika. Ha van, az a baj, ha nincs, az a baj. A férfiaknak, hogy népmesei fordulattal éljek, át kellene bucskázniuk a saját fejükön, a saját egójukon, ami persze nem könnyű kétezer év patriarchális elnyomás után. És ha ehhez vesszük, hogy a politikai vezetésünk nagyon macsó, nagyon hímsoviniszta, egyáltalán nincs könnyű dolguk. Vegyük csak a genderoktatás betiltását, valamint azt is tudjuk, hogy Európában nálunk van a legkevesebb nő a politikában. Ami most folyik vezetés terén, az maga a fejlődés kerékkötője. Azt kell tudomásul venni, hogy azok fognak szülni, akik most tanulnak, akik most járnak egyetemre. Egy nő ma nem azért tanul, hogy otthon maradjon kiszolgáltatva kettő-három-négy, vagy akárhány gyerekkel. Ha nincs igazán jó, ráadásul extra jól kereső férje, akkor arra hagyatkozni, hogy csak az ő fizetéséből élnek, bizony lehet kiszolgáltatott, nagyon sok példát tudnék rá mondani. A mai nő úgy megy bele az anyaságba, hogy utána biztosan el tudjon helyezkedni. Ma a legnagyobb népszaporulat Svédországban van, 1 emberre 1, 7 gyerek jut. Ott a 6 éves kor alatti gyerekeknél az anyukát négyórás, 6 és 12 éves kor közötti gyerekkel pedig hatórás részmunkaidővel várják. Továbbá az elköteleződéshez nagyon fontos az autonómia. Akkor szeret a másik, ha szabadabb lehetek mellette. Ha nem lehetek szabadabb, akkor nem szeret. Az előző generációk szexuális elnyomáson alapuló, a házasságot sivataggá tevő - de mit sivataggá tevő, a sivatag egy Disneyland ehhez képest –, házasságképe nem hoz kedvet a fiataloknak. Az egészet át kellene keretezni. Ismét eszembe jut Duncan Lorien a C központúsággal, amelynek a helyére a D hangot teszi, és azt mondja, hogy nincsen fél hang, csak hang, és letakarja a zongora alsó billentyűit. Hozzá üzletemberek is járnak, akik azt szeretnék elsajátítani, hogy az évszázadok alatt beivódott dolgok is nyugodtan mehetnek a kukába. Megtették a dolgukat, minden tanítást kivettünk belőle, lehet továbblépni egy teljesen más szemlélet felé!

Az élet utat tör. Szerintem a természetes folyamatokat nem lehet elnyomni.

A TED-en most volt egy előadásom, amelynek az volt a címe a címe, hogy a „Nők törnek fel, mint a gejzír”. Ezt nem lehet visszatolni. Ezt nem lehet elnyomni. És közben a sors is odarakja a magáét, ugyanis egyszerűen nem jönnek le a gyerekek. A fiatal nőknél központi probléma, hogy nem jön a baba. Potyognak a gyerekek az iskolázatlanabb népréteghez, a műveltebb, harmincas nőknél pedig még sokszor lombikkal sem jön.  Erre van egy másik elméletem is. Ez az egész tanulóbolygó iskolákból áll, amelyet sok szempontból lehet osztályozni, ezek közül az egyik - ami az ujegyensuly.hu-n is megtalálható - a Michael-tanítások nevet viseli. Ő egy amerikai becsatornázott férfi, Lana fordítja nekünk magyarra, sehol máshol nem olvasható. Az ő rendszerében öt lélekfajta van. Az első lelkek az újszülött lelkek, akik még nem voltak emberi testben, másodikak a csecsemőlelkek, akik túl vannak 15-20 inkarnáción, vannak a fiatal lelkek, az érett és az öreg lelkek. Akár egy egész kontinens is állhat fiatal lelkekből. Egy barátom szerint az angolok például fiatal lelkek. Most olyan izgalmas időszakban élünk, amikor szinte mindegyik lélek, aki már járt itt, megtalálható a Földön. Az érett és az öreg lelkekhez nem lép be egy fiatal lélek. Elképesztő a helyzet. Nagyon együtt érzek a nőkkel, nagyon nehéz nekik párt találni, és anyává válni most.

És mit csináljanak a férfiak?

Jó a kérdés. Az első feladat a jobb agyféltekés tevékenységek fejlesztése. Mert mi van a jobb agyféltekében? Az elfogadás, a befogadás, a kreativitás. a művészetek, a szexualitás, a transzcendentálissal való kapcsolódás, az egységélmény, az időtlenség, a tértelenség, a teljes feloldódás, a határtalanság, a holisztikus gondolkodás, az intuíció.   Mindkét nemnél az érzelmekért felelős agyi terület.  A nőknél mind a két féltekében van érzelmekért felelős terület, a férfiaknál csak a jobb agyféltekében. A férfiaknál kiemelten fontos az érzelmi terület fejlesztése. Segítő lehet, ha a férfi meg tudja érteni a saját egóját, és tudatosan kezelni is tudja. Szükség van rá, de nem szabad belesüppedni, mert akkor gyermeki szinten maradunk. Amikor szükség van rá, elő kell venni, aztán visszatenni.

Léteznek-e erre konkrét technikák?

Azt tapasztaltam a táboraimban, hogy az emberek sokszor fel sem ismerik az érzéseiket. Amikor azt kérdeztem, hogy mit éreznek, sokszor a gondolataikról beszéltek. Olyan, mintha az érzések be lennének temetve. A férfiak elrejtik és nem élik meg az érzelmeiket. Rengetek érzelmi fogyatékos férfi van, ami azt jelenti, hogy nemcsak nem mutatja ki, de fel sem ismeri az érzelmeit. A férfinak így nagyon fontos, hogy kezdje el beazonosítani az érzelmeit, merjen időt szakítani saját magára, hogy megismerje, hogy mit mutatnak és merre áramolnak az érzelmei. Új férfiképre van szükség a régi helyett. Jelenleg az első halálozási ok a férfiaknál a szívinfarktus, ami azt jelenti, hogy nem szeretem saját magam, nem áramlik az önszeretet és a másik a szeretete. A másik a prosztatarák, ami annak a következménye, hogy Európában korábban nem volt felértékelve a szexualitás. Például egy nő nem hasonlítgatta össze a péniszeket. Én a „Tiszta szex” című könyvemben nyolc szempont szerint hasonlítottam össze, és 265 becenevet találtam rá. Ha kinyitod a Nők Lapja Cafet, a Feminát, vagy a Cosmopolitant mindenhol azt olvashatod, hogy nekünk kell a klitorális orgazmus, a vaginális orgazmus, az előjáték, az utójáték. Ilyen korábban nem volt, és ez riasztó. A férfi most nagyon meg van rettenve és ijedve. Tanulságos, hogy ma a Gyógyszertárban a Viagra és a serkentők vezetnek, és már huszonévesek is viszik, akiknél a tesztoszteron még a fülükből is ömlik. És persze a mai nők ki vannak éhezve a mi-NŐ-ségi szexre, ami szintén teljesen új. Arra tudom biztatni a férfiakat, hogyha mernek lélektől-lélekig kommunikálni és ha nem hiszik azt, hogy valamit be kell bizonyítaniuk, akkor nem lesz gond. A nők nagy többsége intimitásra vágyik, ha megvan a lélektől-lélekig való kapcsolódás, akkor nem fog kikészülni a nő, hogy nem áll mindig a cerka. „Akkor ott van a kis ujjacskád, ott van az édes kis nyelved, ott van a simogató két kis kezed, és amikor már nem riadsz meg attól, hogy teljesítened kell, mert adsz és kapsz, akkor állni fog a cerka is”. Mindig az önbizalomhoz és az önismerethez lyukadunk ki a végén.

Van egy nagyon érdekes feljövő műfaj, ami engem is nagyon meglepett. Több velem korabeli nővel találkozom, akik háziasszony-jellegű anyukák, és közben „örömnők”. Az első, akivel az egyik táboromban találkoztam - észre sem vennéd a buszon -, de csillog a szeme, bizalmat adó, nem észjátszó, ő elmesélte, hogy tömegesen mennek hozzá elősorban a házasságban élő férfiak. Akik nem kapnak otthon gyengédséget, akik azt hiszik, hogy impotensek, akik azt hiszik, hogy kicsi a farkuk. Ketten is jöttek hozzám legutóbb a méhtisztitó szertartásomra, akiknek volt egy nagy krízisük az életükben, és belementek az „örömnő” foglalkozásba. Ők gyógyításnak veszik ezt a feladatot. Ez a szolgálatuk, erre rendelte őket a teremtő. Eddig, ha az örömlányra gondoltunk, elképzeltünk egy inkább fiatal, felszínes, a szexet utáló, valami hülye stricivel rendelkező nőt. Ehhez képest megjelentek a nagyon sok anyáskodó energiával megáldott, inkább ilyen muci-, anyuci típusú érett nő. Ez éppen úgy új dolog, mint a jóni és a lingam masszás. Ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volna. Nagyon izgalmas világban élünk, ahol egyre többen individualizálódnak, és egyre többen veszik észre, hogyha nincs két egyforma ujjlenyomat, akkor nincs két egyforma lelki mintázat, akkor nincs recept, és akkor nem leszek birka, úgyhogy például akár örömnő is lehetek. Vagy bármi, ami hív.

Optimista vagy pesszimista vagy?

Mivel ez egy májá, ez az egész egy illúzió, és van egy példamondatom, hogy „Jobb bízni, mint hízni!”, inkább azt választom, hogy bízok. Bízom a fejlődésben, bízom abban, hogy egyre több emberben ébred fel az az isteni önvaló, és az az esszenciális mag, amely segíti a harmonikusabb együttélést önmagunkkal, a természettel és a Földanyával. Van azonban egy olyan elképzelés is, és itt ajánlom Carl Sagan „Az éden sárkányai” című könyvét, miszerint egy genetikai olló előtt állunk, és nem fogunk együtt haladni. Lesz az új ember és lesznek a régiek. Iszonyú felelősség kimondani szavakat, és nem akarok lezárni folyamatokat, ezek szerintem túl távoli dolgok. Lépésről-lépésre kell haladni. Egyre több harmonikus ember szeretne lenni a Földön, de tudjuk jól, hogy nem könnyű befogadni a változást. Ismerjük a huszonhetesek klubját, akik túl nagyot ugrottak. Amy Winehouse utolsó filmjében látszott, hogy a többszázezer embertől áramló energiamennyiség akkora volt, hogy ott már nem volt tengely, ami megtartotta volna őt. Vagy kisebb léptékben ugyanez volt BB Évi, akiből roncs lett. Éppen így a lottónyertesek. A férfiaknak fel kell dolgozni, hogy dolgozni szeretnénk, hogy szabadságot szeretnénk, hogy minőségi szexet szeretnénk, a nőknek pedig visszamenni a legnőibb nőiségéhez, hogy megértőek és együttérzőek legyenek. Túl sok zuhant rá a férfiakra. Úgy képzeld el, hogyha alá-fölé rendeltségről beszélünk, egyszercsak a nő az alárendeltségből odatette magát a férfi mellé. A férfinak egy csomó ereje a nőből volt, aki most ezt az erőt mellé rakta és nem alá, ez pedig hozza az új kapcsolati és szerepmintákat. Fel kell NŐnünk a változáshoz!

Bokros László

• A harmónia mint döntés Bokros László interjú könyv önbizalom önismeret Publicum Publicum Portrait Soma Mamagésa újegyensúly

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!