Régi ismerős új szívvel – Ford S-Max 2.5l FHEV FWD
A Ford S-Max nem új autó, hiszen a most nálunk járt második generáció 2015 óta fut az utakon. Ennek ellenére rengeteg pozitív tulajdonságát tapasztalhattuk meg újra, egy olyan kihaló félben lévő kategóriának, amely érdemtelenül került a most divatos SUV/crossoverek miatt a háttérbe.
Lassan ott tartunk, hogy a fiatalok már nem fognak tudni mit kezdeni az egyterű autók formavilágával és mint letűnt kor termékeként tekintenek rá. Pedig azért nem volt ez annyira régen, hogy ez a formavilág hasított. Az pedig, hogy annak idején menő volt ez a kivitel, az egyáltalán nem volt a véletlen műve. Nem kizárólag a divat diktálta, hanem a praktikum. Abból lett divat. Most ez az egész fordítva van, mondhatom azt is, hogy pár év alatt fordult ki a világ magából. Az egyébként kevés funkcióval megáldott crossoverekből próbálkoznak a tervezők kihozni olyan eredményeket variálhatóság, funkcionalitás szempontjából, amelyek adottak voltak az MPV járműveknél. Az S-Max ilyen szempontból egy utolsó mohikán. Egy olyan korszak szülötte, ahol többre értékeltük a helykínálatot 5 cm padlószint emelésnél. Egy olyan korszakban készült, ahol, ha tetszik, ha nem, de fekete műanyagokat biggyeszetek az autó alsó pereme köré helyett inkább arra figyeltek, hogy teljes értékű kényelmet kínáljanak az utasok számára, akik még csomagokat is szeretnének magukkal vinni.
A nálunk töltött pár napja alatt hihetetlen pozitív érzésekkel éltem újra át azt, amit térérzet néven eddig másképpen kellett elfogadnom. Tágas környezet, kismillió rakodási lehetőség és egy olyan autó kényelme, amely arra készült, hogy bármennyire messze, kényelemben el tudja vinni a családot.
Természetesen más apropója is van annak, hogy az S-Max nálunk járt. A témában már jártas olvasók, már a címben szereplő FHEV felirat alapján láthatták, hogy valami szokatlan is belekerült a jól ismert karosszéria burkolata alá. Ez pedig nem más, mint a full hybrid hajtás. Gyakorlatilag ez az a hajtási rendszer, amelyet a Toyota „nem zöld rendszámos” hybrid autóiban már megismerhettünk. A full-hybridek fő ismérve, hogy a hagyományos benzines meghajtást ugyan aktívan támogat egy villanymotor, de a kapcsolódó akkumulátorok kapacitása és a kis villanymotor nem teszi lehetővé, hogy tisztán elektromos meghajtás segítségével releváns távolságra önállóan mozgassák a járművet. Nem is ez a célja! A lényeg az a folyamatos támogatás, amelyet alacsony sebességnél, gyorsításkor kapunk ettől a kombinációtól. Nagyjából 30km/h sebességig tudunk az S-Max-szal tisztán elektromosan közlekedni, majd a rendszer, mindig annak megfelelően kapcsolja ki és be a villanymotort, tölti az akkumulátort, ahogyan éppen az a legoptimálisabb.
Az úgynevezett Atkinson ciklusú motorok előnye, ahogyan a Fordban dolgozó 2,5 literes benzin erőforrás is működik, hogy a fajlagos fogyasztása alacsonyabb, mint a hagyományos Otto-motoroknak. Ez utóbbi módszernek egy fejlesztett változata. A hátránya viszont, és ettől féltem a leginkább, hogy zavaró lesz (mint az összes Toyotában) a fülnek kellemetlen motorhang. Ez utóbbit elsősorban erőteljes gyorsításkor lehet hallani és messze nem az az érzés kerít hatalmába, mint amikor egy V8 5L Ford Mustangot brümmögtetünk.
Nem mondom azt, hogy ez utóbbira hasonlít az S-Max FHEV hangja, de egyáltalán nem volt zavaró a motor hangja. Valószínűleg a mérnökök a szigeteléssel és az autó méretét is kihasználva, sikeresen eltüntették a zavaró zajokat.
Így maradt az a fantasztikus előny, hogy a családi, méretes autó környezettudatos is lett.
Korábban a családi egyterűek védjegye a dízel erőforrással hajtás volt, sikerült ezt a problémát, mármint a nagy távolságú közlekedést gazdaságosan megoldani, 2021-es normára hozni ezzel a meghajtással. Csodálatos érzés 6,5-6,8 literes átlagfogyasztásokat mérni egy ilyen méretes autóval. És nem gázolajból, hanem benzinből!
A meghajtáshoz egyébként egy CVT (fokozatmentes automata) váltó kapcsolódik. Nem lesz általa versenygép az S-Max, de hozza azt, amit egy ilyen autótól elvárunk, sőt még talán kicsit többet is.
Az S-Max belső tere röviden hatalmas. A tágas térben az első két sorban 5 felnőtt teljesen egyenértékű utazását biztosítják az ülések. Az első sorban az ülés inkább fotel, mint sima ülés. Kényelmes, fantasztikus komfortot biztosít, széles skálán állítható a saját kényelmünk szerint. A második sorban az ülések külön-külön állíthatóak. Mindegyik rendelkezik isofix bekötési ponttal. A középső ülést sem zavarja a kardán alagút (mert az utastérben nincs ilyen). A harmadik üléssor, ahogyan lenni szokott, inkább már csak gyerekméretre lett kialakítva. Viszont az ülések egy gombnyomással síkra rejthetőek.
A csomagtér 7 ülés esetén is értelmezhető, 285 liter, de ez a tér kisáruszállító terjedelemig bővíthető, egészen 2200 literig az ülések lehajtásával.
Ahol az S-Max kora egyedül látszik, az a középkonzol és a kormány körüli terület. Egyszerűen csak azért, mer az S-Max még nem abban a szellemiségben készült, hogy minden létező gombot, kezelőt, ha lehetséges, akkor érintőfelületre cseréljünk, vagy integráljuk a középső infotainement rendszer alá. Ettől a mai szemnek kicsit kusza, rengeteg gombbal teleszórt műszerfalat, középkonzolt látunk. Ez egyébként egyáltalán nem baj, mert a mostani autók már inkább túlzásba viszik a minimalista felfogást és a használhatóság rovására megy az imént leírt törekvés. A Ford gombjai jól vannak elrendezve, átláthatóak és pillanat alatt megszokható a használatuk. Én a magam részéről még a tekerőgombos fokozatállítót is visszacserélném a régi, jól megszokott váltókarra. Nem volt azzal semmi baj, még az automata esetében is volt min pihentetni korábban a kezünket.
A mindenféle extrával ellátott Ford természetesen tartalmazza az összes mai, modern vezetéstámogató és kényelmi extrát. Tehát ilyen szempontból egyáltalán nem múltba utazás a jármű.
Szerettem az S-Maxot. Szerettem a praktikumát, a teret, a könnyű vezethetőséget és a csodálatos fogyasztást. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy nagy, régmúltat idéző, de már nem 2021-be való járművel közlekedtem. Sőt, ideálisnak tartottam az S-Maxot minden funkcióra. A családját örömmel vállaló vezető manager autója ugyanúgy tud lenni üzleti megjelenés esetén, mint egy nagycsaládé, aki imád utazni és nem akar kompromisszumot kötni. Szerettem azt, hogy a Ford ebben az esetben nem megy a mainstream után és azoknak is kínál autót, akik nem csak a divatot akarják majmolni. A meghajtás révén pedig a Ford ebben a szegmensben is 2021-be lépett.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez