Rémálom randik és csalódások, vagyis az online társkeresés buktatói
Mai írásomat az generálta, hogy elmondjam pár mondatban, véleményem szerint miért nem működik hatékonyan egyik online társkereső sem. Természetesen szigorúan a saját gondolataim ezek, melyek a gyakorlati tapasztalataimon alapszanak.
A hölgyek, akikkel beszélgettem a témában többnyire ugyanezt mondták nekem a másik oldalról, így valószínűleg nincs nagy különbség, kivéve talán abban, hogy én csak pár alkalommal kaptam egy-egy hölgytől fotót a vénuszdombjáról, illetve a melleikről, míg a férfiak ezt állítólag már egyfajta digital signage-ként alkalmazzák manapság. Én személy szerint ezt nem is értem, hiszen ha nem lenne erre igény, akkor nem küldözgetnének ilyen tartalmú üzeneteket és leveleket egymásnak az emberek. Aztán az is lehetséges, hogy lassan majd előállnak az online társkeresők egy új szolgáltatással, például így: „Testrészek hitelesített adatbázisa”. Itt fotókkal illusztrálva, mérőszalagok segítségével minden „fontosabb” adatokat megkaphat az érdeklődő a másikról, de lehetne itt a fogak számáról és állapotáról is tájékozódni, vagy mondjuk a nyelv vastagságáról esetleg az ujjak hosszáról, egyebekről. Most nagyon prűd és korszerűtlen vagyok, ha azt mondom, hogy engem elborzaszt ez az irány? Legyek rugalmasabb és befogadóbb az új társkeresős irányvonalak felé? Azt hiszem nekem ez már nem fog menni, egyszerűen azért nem, mert a személyiségfejlődésem kétségbeesetten tiltakozik, ha ez szóba kerül egy a „merre tovább, ötven felett elnevezésű, a koponyaüregemben megtartott brainstorming” alkalmával. Na, de visszakanyarodva tehát, az elmúlt években megváltozott tárkeresési szokásokról írnék illetve arról, hogy mennyire jellemzővé vált a test és önképzavar a társat keresőknél.
Nincs lehetőség a hitelességre
Kezdjük az elején, szerintem az alap probléma az, hogy nagyságrendileg 1 másodperc alatt, egy sima 2D-s fotó alapján dől az, hogy van-e tovább, vagy sem, minden az első benyomású vizualitásról szól. Akár honnan is nézzük, egy-egy fotónak semmi köze a valósághoz, egy fotó nem beszél, nincs kisugárzása és többnyire manipulálják is ezeket különböző filterekkel illetve mindenki igyekszik a legjobb pózban, környezetben megmutatni magát, hogy felkeltse az érdeklődést. A személyiség már lassan senkit sem érdekel, kizárólag az első benyomás a lényeg, legyen az bármilyen is. Ez már önmagában egy csalódáshoz vezet egy randi során, hiszen nekem is volt olyan randim, ahol azt mondta a hölgy, hogy szerinte sokkal kövérebb vagyok élőben, mint a fotóimon, ő meg nagyságrendileg 15 évvel ezelőtti képeket tett fel magáról és tiszta ránc volt már szegény, illetve 40 évesnek hazudta magát, de inkább olyan érzésem volt, mintha anyukám egyik osztálytársnője nézne velem farkasszemet. Mindketten csalódtunk, pedig mennyi időt megspóroltunk volna, ha egy-egy friss video anyagot tehettünk volna fel a társkeresőkre, egy meghatározott szisztéma szerint, mely hitelessé tett volna bennünket. Miért nincs ilyen szolgáltatás a társkereső oldalakon? Igaz egy kicsit tovább tartana megnézni az kiszemelt delikvenst, de mennyivel csalódás mentesebb lehetne egy-egy randi. Van olyan hölgy ismerősöm, de nyilván nem akarom őt megbántani, akit alig ismertem meg az egyik társkeresőn. A fotói filterezettek, szanaszét pozicionáltak és teljesen hiteltelenek. Egy „nyolcpontos” hölgyet mutatnak a képek, pedig ő az életben sajnos jóindulattal sem éri el, a négyet sem egy tíz pontos skálán. Itt fontos megjegyeznem azt, hogy én soha nem pontoztam, csak is most használom ezt, a könnyebb érhetőség miatt.
Rosszul értelmezett lehetőségek
A netes társkeresőről szerintem azt gondolja az emberek többsége, hogy a végtelen lehetőségek tárháza kinyílt, és hatalmas adatbázisból, óriási merítéssel az alfahímek és vonzó hölgyek tömege áll rendelkezésre, csak kiválasztom a nekem megfelelőt és élek boldogan, míg meg nem halok. A bajok tehát itt kezdődnek, azaz rögtön az elején, mert ez akár képes indukálni egyfajta ön és testképzavart is, főleg ha pl az illető hölgyet a környezete is abba az irányba tereli, hogy pl „Micike te milyen sportos lettél, amióta eljársz futni”. Pedig a valóságban Micike nem lett sportos testalkatú, csak szimplán soványabb lett, lóg rajta bőr, a tartósítószerek és ízfokozók által átalakított szövetei és a fogyás miatt, pont úgy néz ki a teste, mint egy rotyogó puncspudinggal feltöltött búvárruha. De ezért Micike, lassan de biztosan testképzavaros lett, felteszi magáról a legelőnyösebb képeket az online társkeresőkön, ahol természetesen nem látszódnak a testi hibák. Majd jön a randi és a kiválasztott, sportos férfi, aki lehetséges már megunta, hogy állandóan átverik, majd jól megmondja a magáét Micikének és elmagyarázza neki, hogy a sportos testalkat, nem azonos a sokat sportolok-kal. Aztán a barátnőinek elmeséli, hogy járt ezzel a beképzelt férfival, de egyből jön rá a megnyugtató válasz: ne törődj vele Micike, te nagyon csinos és igenis sportos vagy, ráadásul szép is, majd legközelebb sikerül, addig is kétszeres erővel koncentrálj a futásra és jógáz, meditálj jó sokat. Ez most természetesen direkt cinikusra vettem, de a sztori megtörtént és tudom, hogy a férfiak is ilyenek, csak róluk nem nagyon tudok írni, mert nem ismerkedem férfiakkal. Persze ez csak a sportos testalkat félreértelmezésének egyik példája volt, de van még az a típus is (jó sok), aki a valóságban 78kg-os, 160cm-es, de az adatlapján 65kg-ot ír és 165cm-t, mert így jobb az optikája, illetve így odaírhatja, hogy átlagos testalkatú, pedig a valóságban molett, de így senki sem írna neki, senki nem „húzná jobbra”. Ezek a hölgyek, kizárólag jól megkomponált képeket tesznek fel magukról, ahol semmi nem látszódik a testükből. Folytathatnám még a sort, de nincs értelme, hiszen akkor soha nem lenne vége. A lényeg, hogy ezek a kis csúsztatások véleményem szerint komoly hazugságok, melyek előbb utóbb sok embert elriasztanak ezektől a társkeresőktől (mint pl engem is), hiszen nem kevés időt, erőforrást kell beletenni kezdve a levelezéstől, a telefonbeszélgetésen keresztül, a randiszervezésig. Itt van végezetül az életkor kérdése. Egy 44 éves hölgy a manipulált 39-el, már olyan férfiak kosarába is bekerült, akik maximális életkornak a 40-et adták meg és többnyire 40+-osok. Ez miután kiderül, nem okoz majd lelki traumát a férfinak, de az már igen, ha ilyen trükkökkel, szétfilterezett fotókkal próbálja meg magát 10 évvel fiatalabbá varázsolni, de a randin aztán minden kiderül és a férfi nyilván csalódott lesz. Ugyanez igaz a másik oldalon, amikor a férfi sajáttulajdonú szép kis designlakása a valósságban egy albérlet, a menő autó a haveré, a kis pocak meg egy hatalmas has a valóságban, de itt is lehetne a végtelenségig sorolni a sok negatív példát.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez