„Semmi nem rázza úgy fel a lelket, mint a szenvedés.” – Gondolatok Émile Zolától
Émile Zola, francia regényíró, művészeti kritikus és a naturalista irányzat megalkotója, „szellemi atyja”. Regényeiben – Nana, Patkányfogó, A Hölgyek öröme – fontos szerepet játszik a természethű ábrázolás, ennélfogva a pontos, precíz megfigyelés is. A francia író mindezt úgy tárja az olvasói elé, hogy nem feledkezik meg a lélek hangjáról sem. Arról a benső hangról, amely megsúgja a helyes utat. És az igazságot. Émile Zola gondolatai következnek.
„Semmi nem rázza úgy fel a lelket, mint a szenvedés.”
„Hiába, a leleményességnek nincs határa! A szív néha nagyon különös módon nyilatkozik meg.”
„Mert bizony jobb, ha az ember megőrzi a lelke békéjét, s úgy teremti meg boldogságát, hogy belső nyugalma megmaradjon.”
„A lehető legtöbb élet hozza majd el a lehető legtöbb boldogságot. Az ember csak azért jön a világra, hogy teremtsen, hogy tovább adja és terjessze az életet. Ennek örül az emberi test is, a jó munkás, aki elvégzi feladatát.”
„Ő, ha szeret egy férfit, nem a hancúrozásra gondol, csak arról ábrándozik, hogy mindig együtt maradnak, s boldogan élnek.”
„Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (...) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel.”
„A cselekvés magában hordja a jutalmát. Cselekedni, teremteni, harcolni a körülményekkel, legyőzni őket vagy elbukni miattuk, ebben van az ember minden öröme és egészsége.”
„Ha valamit elrontottál, ne próbáld kijavítani. Csináld újra!”
„Mindig az én a középpont, az egyén mindig azt kívánja, hogy önmagában és önmaga által legyen boldog.”
„A nap az egyetlen igazság, az mindenkiért lángol az égen, szegénynek és gazdagnak ugyanazzal a mozdulattal adja pompáját, fényét, melegét, minden életnek forrását.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez