Stílusról - férfiaknak
Nem egyszerű feladat nőként a férfiakhoz szólni, amikor a stílus és az öltözködés kerül szóba. Sokuk eleve hárít, arra hivatkozva, hogy ez a téma őket egyáltalán nem érdekli vagy nincs ideje ilyen botorságokkal foglalkozni. Sokan úgy érzik, már mindent tudnak. Sokukat lehet, hogy érdekelné a téma, de igazából nem akarják ezt bevallani.
Nem egyszerű feladat nőként a férfiakhoz szólni, amikor a stílus és az öltözködés kerül szóba. Sokuk eleve hárít, arra hivatkozva, hogy ez a téma őket egyáltalán nem érdekli vagy nincs ideje ilyen botorságokkal foglalkozni. Sokan úgy érzik, már mindent tudnak. Sokukat lehet, hogy érdekelné a téma, de igazából nem akarják ezt bevallani.
A stílus görög eredetű szó, amely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. Eredetileg kifejezésmódot jelentett, de mai átfogó jelentése már a viselkedésmódra, cselekvésmódra, sőt a megjelenésre is utal. Így kapcsolható tehát szorosan az öltözködéshez. A stílusos megjelenéshez azonban a jól kiválasztott ruházat még nem elegendő. Ugyanolyan fontos a testápolás, a frizura, a viselkedés, az étkezési szokások, a kultúra vagy a mozgás és a beszéd. Nem véletlen tehát, hogy a kis virágáruslány stílusának kialakítása a My Fair Lady-ben olyan hosszadalmas volt. Mindezek közül mégis talán a leglátványosabb, bár sokszor mostohagyerekként kezelt téma, az öltözködés.
„Nem a ruha teszi az embert.”- elcsépelt közhely és valahol igaz is. Hiszen hiába adunk valakire drága ruhákat, ha nem tud viselkedni. Mondjuk két ujjal fütyül az Epsomi Derby-n és üvöltve biztatja választott lovát, miközben London legdrágább ruhaszalonjának költeményében és kalapjában feszít. Viszont ennek az ellenkezője sem biztos, hogy sikert jelent az üzleti életben. Hiába vagyunk okosak és felkészültek egy üzleti tárgyaláson, ha oda rövidnadrágban érkezünk. Az első benyomás ugyanis nagyon fontos. Öltözékünk a stílusunkat tükrözi. Megjelenésünk olyan, mint a névjegyünk.
Az öltözködés és a divat története ugyanolyan hosszú, mint magáé az emberiségé. Az őskorban a férfiak és nők viseletében nem volt nagy különbség. Mindkét nem szőröket, bőröket viselt és inkább a praktikum volt a meghatározó szempont, mintsem az esztétikum. Az ókorban jelent meg a ruházat újabb szerepköre, a használati célon kívül a díszítés és rang közlése. A férfiak ruházata sokszor a nőkéhez hasonlóan pompás, díszített, sőt ékszereket is viselnek és sminkelik magukat. Görögországban és Rómában a redőzött viselet (tóga) a viselő rangját, politikai szerepét is hivatott volt jelezni. A korai feudalizmus, a lovagkor ismét a praktikum jegyében telik el, de a reneszánsz idején majd az abszolutista uralkodók udvaraiban a pompa nagyon fontos lesz. Mind a férfi, mind a női ruhák nemes anyagokból készülnek, színesek, gazadagon díszítettek, akár drágakövekkel is. A divatos, színpompás ruházat gazdagságot jelez, bár ettől még – és ez napjainkra is igaz - nem mindig jelent stílust.
A felvilágosodás és a forradalmak korában egy csapásra minden megváltozik. A francia forradalomban megerősödő polgárság lenézi a nemesek selyemruháit, a ruhák fokozatosan egyszerűsödnek, természetesebbek lesznek. Az angol forradalom idején születik meg végre az igazán férfias viselet: a pantalló, mellény és a zakó összeállítás azaz a mai öltöny őse. Az uraknál már nem a pompa, a hivalkodás a legfontosabb, hanem a kényelem az egész napos viselhetőség. Igaz ugyan, hogy az angol urak ruházata csak látszólag egyszerűbb, a jól öltözött úriember ugyanis művészi igényességgel készült ruhadarabokat visel. Legfontosabb a szabás tökéletessége, amely egészen az apró részletekre is igaz. Az arisztokrácia öltözködésének igényességét azonban a munkából meggazdagodó polgárság nem kívánja követni. A formák leegyszerűsödnek, legfontosabbá a funkció válik. A korábbi sötét zakó-világos nadrág párosítást egyre inkább kiszorítják az egyszínű öltönyök. Ez az irány, mármint a férfidivat egyszerűsödése napjainkig tartó folyamat. Igaz, a XX. század végére gyakorlatilag szinte mindent szabad, már ami a divatot illeti. A kifutókon hihetetlen öltözékű modellek mozognak és néha nehéz eldönteni, hogy az illető melyik nemhez is tartozik valójában. Viszont a divatos megjelenés és a stílusos közé nem tehetünk egyértelműen egyenlőség jelet. Coco Chanel mondása, miszerint - „A divat változik, a stílus örök”- valójában teljesen helytálló. Különösen igaz ez a férfiak öltözködésére.
Miután a polgárosodás során kialakult a mai öltöny őse és megszülettek az alapdarabok, azaz a nadrág, a zakó és az ing, a férfi ivat is változni kezdett. Igaz, nem olyan erőteljesen, mint a női, de határozott trendek, irányzatok voltak megfigyelhetőek az évek során. Ilyen volt például a 20-as, 30-as évek Duke of Windsor őrülete, vagy az amerikai férfiszínészek Cary Grant, Fred Astaire által kialakított öltözködési stílus. Mára a férfidivatot is tervezők diktálják, azonban az sokkal kevésbé kerül a kifutókról a „való világba”, mint a hölgyeké. Az urak alapruhatára a klasszikus dolgokra építkezik napjainkban is és alapvetően három részre osztható. Az első a munkahelyi, vagy angolul business viselet. A második a szabadidő avagy casual, a harmadik pedig az alkalmi viselet azaz formal wear. Az elegáns férfi ruhadarabjainak stílusosságát a kellő figyelem és igényesség adja. A minőségi alapanyagok legalább olyan fontosak, mint a szabásvonalak, színek és minták megfelelő kiválasztása. Az uraknál sok íratlan szabályt kell betartani, hogy megjelenésük valóban stílusos legyen.
Ha egy férfi esetében az öltözködés stílusosságára gondolunk, nagyon sokszor az elegáns angol gentleman jut az eszünkbe. Gondoljunk csak James Bondra, aki még tankvezetés közben is nyakkendőjét igazgatja! Vegyük csak sorba, mi is jut tehát eszünkbe, ha rá gondolunk!
Először is a már korábban említett finom, nemes anyagok. Aztán a jól szabott ruhadarabok, lehetőség szerint mérték után készítve. Mindez kombinálva minőségi konfekció termékekkel és szintén kifogástalan minőségű kiegészítőkkel. Ahogy az már Oscar Wilde is mondta:
„…mindig csak a legjobbal vagyok megelégedve”- amikor az ő „ egyszerű ízléséről” beszélt.
A recept tehát egyszerű. Válasszunk „örök- és alapdarabokat” és viseljük őket az „örök szabályoknak” megfelelően. Így szinte lehetetlen hibázni.
Írta: C. Styling
Fotó: http://www.facebook.com/PeloteTM
http://www.facebook.com/Styling2011
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez