Szecessziós Csikágó - avagy Budapest “rejtett” kincsei 2.
Építészeti jellegű sorozatunkkal fel szeretnénk hívni a budapesti lakosok figyelmét a város szépségeire és értékeire, amelyek mellett a hétköznapi sietségben hajlamosak vagyunk elrohanni. Itt az ideje fölfelé tekinteni, megcsodálni a homlokzatokat, stukkókat, kovácsoltvas részleteket, színes ólomüvegeket.
Kezdésnek Budapest Csikágónak is hívott részét választottuk bemutatásra, amely név Külső-Erzsébetvárosra vonatkozik. Ezen a városrészen a házak a 20. század első évtizedeiben épültek rohamos ütemben és az alsó- középosztályba tartozó munkásoknak voltak hivatva otthont adni. Csikágó utcáin számos szecessziós épület található, amely stílus az eklektikára válaszul alakult ki és fő jellemzői a növényi díszítmények alkalmazása valamint a hullámzó vonalvezetés.
A kor egyik neves építésze Lechner Ödön volt, aki előszeretettel ötvözte a keleties formákat a magyar motívumkinccsel. Erzsébetvárosi felfedezőutunk második állomása a Dembinszky utca 44. szám. Az épület tervezője egy kevesek által ismert, mégis jelentős építész, Fodor Gyula, akinek olyan gyönyörű épületeket köszönhetünk, mint a Hajós utcai Napóleon udvart és a Nagymező utcai Ernst-bérházat a múzeummal. Az épület tervei 1907- ben készültek. A három emeletes lakóház szinte teljesen a Fővárosi Levéltárban őrzött terveknek megfelelően épült fel. Egyedül a homlokzatra tervezett növényi díszítmények kapcsán mutat különbséget a valóság a tervekhez képest, ugyanis virágok helyett a szecesszió által kedvelt madár, a bagoly szerepel több helyen is a falfronton. Az épület megrendelője, Jelenik Frigyes, jó kapcsolatot ápolt az építésszel, hiszen több bérházat is építettetett a városban, mind Fodor Gyula tervei alapján. A ház előterébe lépve utalást találunk a lakók foglalkozására a falat díszítő figuratív stukkók formájában. Frigyes bútor-, kép- és tükörkereskedő - apja, Bernát, szabómester és képárus volt.
A dekoratív csempéken sétálva egy ólomüveggel díszített ajtón át jutunk a körfolyosós belső udvarra, amely visszafogottságával és egyszerűségével megteremti az otthon érzését. Bal oldalon egy kehelyre emlékeztető öntöttvas kagyló nyúlik a térbe, fölötte csappal. Jobbra a lépcsőházba lehet jutni, amelyet geometrikusra kovácsolt korlát szegélyez. A lépcsőfordulóknál színes ablaküvegek tarkítják a teret, a körfolyosón néhol virágok virítanak, máshol biciklik vannak kikötve vagy éppen ruhák száradnak. Élettelennek tűnik a ház így vasárnap dél körül, mégis érezni, hogy itt pezsgő élet zajlik hét közben. Annyira kellemes a légkör, hogy szívesen maradnánk még, de lassan indulni kell. Kifelé menet megcsodáljuk még egyszer az üvegeket, a korlátot és a csempéket. Kilépve az épületből vetünk még egy pillantást a baglyokkal díszített homlokzatra.
Látva a méltóságteljes madarakat, Leonardo da Vinci szavai csengnek a fülünkben: “Ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez