Szerelemfüggők vagyunk!
Menthetetlen vagyok! Menthetetlenek vagyunk mindannyian ha szerelemről van szó! Ez lehet az élet rendje, más megoldás nem létezhet, minthogy a szív hangjának engedelmeskedünk, akkor is ha készen állunk rá, vagy ha épp úgy gondoljuk, hogy nem…
Ebédelni mentem a minap és a bazilika előtti téren csodás látványba futottam bele. Filmet vagy reklámfilmet forgattak – nem tudom pontosan - a lényeg, hogy az egyik szökőkútnál gyönyörű nő állt, földig érő ruhában, a szökőkút mögött pedig öltönyben, ingben az a bizonyos minden nő álmaiban szereplő férfi, sármosan, szexi borostával, ragyogó mosollyal.
A forgatás vezetője jelt adott, a nő futni kezdett, a férfi pedig utána! A lélegzetem is elállt! A jelenet olyan szívbemarkoló volt, hogy úgy éreztem remegni kezd a lábam, talán a szám széle is, a szemem könnyel telik meg, a szívem vadul, hatalmasakat kalimpál, s oly mértékben elérzékenyültem, hogy azt hittem, menten el is ájulok! Ami önmagában sokkoló dolog, tekintve, hogy nem vagyok egy érzelgős típus.
Este visszagondolva a nap eseményeire újra felidéztem magamban a jelenetet és megdöbbentem a saját reakciómon. Ennyi volna az én rendkívüli lelkibékém, az én univerzális meditációs állapotom? Elég egy romantikus jelenet, aminek még csak nem is én vagyok a szereplője, máris elalélok?
Ilyenek vagyunk mind – állapítottam meg később mikor újra felidéztem magamban a jelenetet. Magunkénak tudhatjuk a belső harmóniát, a tökéletes egyensúly állapotát és ezzel elegédettek lehetünk emberként. De nem csak emberek vagyunk, hanem nők is. Vágyunk a romantikára, a férfi rajongására, a virágcsokorra, a gyengédségre, a simogatásra. S arra, hogy kelljünk a férfinak. Mindennél jobban.
S vágyunk arra is, hogy a férfi, ha nem is érti, azért a szívében tudja, hogy bár olykor nehéz esetek is tudunk lenni: szeszélyesek, akaratosak, durcásak, ezt nem kell halálosan komolyan venni. S hogy ennek a szerelmes, királylányos viselkedésnek csak módjával szeretnénk ha bedőlnének, mert ez csak a játék része, a hódításé, azé, hogy férfi és női szerepben tündökölhessünk. S hogy tudják, bármilyen harcosnak és határozottnak is tűnünk - egy-egy szenvedélyes, általunk kreált mesebeli helyzetben - azért óvatosan mindig visszanézünk, mert titkon attól félünk, hogy a férfi nem szalad utánunk és az a csók nem csattan el…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez