Szeretőnek lenni
Mindegy, hogy régen történt-e, vagy mostanában. Amíg élsz, vissza tudod majd idézni, hogyan történt. A pillanatra is emlékszel, amikor megittad a keserédes, lassan ölő bájitalt, a pillanatra, amikor már nem tudtál és nem akartál nemet mondani, dehogyis akartál. Kortyoltad a mérget, sőt kértél belőle még egy pohárral, aztán még eggyel és abba sem bírtad hagyni. Menthetetlenül függő lettél, szeretővé váltál.
Ha lett volna melletted valaki, aki figyelmeztet, Ne tedd, innentől csak fájdalom vár, az sem nyitotta volna fel a szemed. Sorsod bevégeztetett, státuszod megpecsételődött, a bájitalból pedig minden nap kaptál. Most ahogy romjaidban fekszel itt a kanapén és túl vagy egy intenzív többéves bájital- elvonókúrán, büszke vagyok rád. Mert tudom, mennyire nehéz volt és mennyire fájt, de hihetetlen akaraterővel kiütötted börtönőröd kezéből a méreggel teli kelyhet, akárhányszor is nyújtotta feléd.
Szerinted az apád miatt volt az egész. Mert hol feltűnt az életedben hol pedig évekre eltűnt, és bottal üthetted a nyomát. Jelenléte kiszámíthatatlan volt, te pedig örökké a figyelmére, a szeretetére vágytál, de sosem kaptad meg igazán. Amikor azt hitted minden rendben, akkor újra eltűnt és neked nem maradt apaképed, nem maradt korrekt mintád, amit követhettél volna későbbi életed során. Ha valamilyen varázsigével kitörölhetném belőled ezt a negatív mintát, hidd el megtenném, de azt hiszem, jó úton haladsz anélkül is. Igen, abban a kapcsolatban te még mindig ugyanaz a bizonytalan kislány voltál, aki folyamatosan apja megerősítő állandó jelenlétére, szeretetére vágyik. Valljuk be, kényelmes is volt, hogy nem kell felnőnöd, nem kell éretten viselkedned, sodortattad magad az eseményekkel, kérted és kaptad a mérgező italt, az évek pedig teltek. A legtöbb barátnőd férjhez ment, gyerekeik lettek, néhányan el is váltak, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az idő kereke forgott, az élet zajlott és mindenki változott. És te? Te még mindig ugyanabban a se-előre-se-hátra állapotban stagnáltál.
Mennyi mindent elviseltél azért a pár korty bájitalért. Például azt, hogy neked a karácsony sohasem este volt, hanem délután, és le kellett húzni a redőnyöket, úgy gyújtottatok csillagszórót. Persze, ő mindig drága ajándékokat vett mert kompenzált. Aztán lekísérted a kocsijához, és a csomagtartón egy ugyanolyan méretű, formás ezüstfenyő feküdt felkötözve, pont olyan, amilyet az előbb hozzád cipelt be. Nos, itt már szerintem összeszorult a szíved és kezdted elfelejteni apádat és az összes téves mintát. Este pedig, amikor méregkeverőd a családjával meghitten karácsonyi dalokat dúdolt majd tósztot mondott a pulyka fölött, te megittad a dupla citromfű teádat és álomba sírtad magad. Vagy amikor nyaralni ment a családjával, a kommunikáció megszűnt köztetek, hiszen telefonját két hétre kikapcsolta. Mikor is világosodtál meg? Amikor elment melletted köszönés nélkül a bevásárlóközpontban. Teljesen véletlenül tértél be oda, elmondásod szerint, nem is szoktál ott vásárolni. Véletlenül? Olyan nem létezik. Minden valami miatt történik, ennek így kellett lennie. Ha ezt elfogadod, talán könnyebb feldolgozni, különben is, akkor már hat éve vesztegetted vele az idődet. Földbe gyökerezett a lábad, amikor megláttad őket, mozdulni sem tudtál, kővé váltál, ott és akkor a szíved is kővé vált, pedig sarkon akartál fordulni, elfutni messzire onnan, nem akartad őket látni, be akartad csukni a szemed, mint a gyerekek, azt hitted, akkor nem látszol. De mégsem mozdultál onnan, elvarázsolva nézted őket és a gyerekeket és halványan felrémlett, az előbb beszéltetek telefonon. Olyan gyöngéd és szomorú volt a hangja, mégis ez a férfi ott, aki tolja a bevásárlókocsit, benne egy loknis hajú kicsi lánnyal, mintha egy másik ember lenne. Idegen. Már leplezetlenül figyelted a nőt is, rézvörös haja a vállára omlott, élénkzöld színű kabátja volt, nevetett a szeme, a parfümje illata is odaért hozzád. Egyszerre láttak meg téged, a nő semmitmondó tekintettel kikerült téged. Férje pedig, megállt egy pillanatra, némán mozgott a szája, aztán idegesen köhintett és a polcok felé fordult. Még csak nem is köszönt neked. Láttam, hogyan dobálod ki az évek alatt felhalmozott cuccait a lakásodból, ráadásul az ablakon át, akkor büszke voltam rád. Figyeltem a pasit, ahogy kapkodja fel, és tuszkolja be a kocsijába a sok szemetet, közben zavartan nézeget körbe, ki láthatja.
Ezt csak így történhetett. A te esetedben hirtelen kellett nemet mondani arra a kehely méregre, amit újra és újra feléd nyújtott, és az utolsót már kiütötted a kezéből, itassa meg inkább mással. Abban a pillanatban lettél felnőtt nő, a bevésődött férfiminta már a múlté. Szeretőnek lenni, tudod, életveszélyes és magányos státusz. Ne mérlegelj, ne elemezz, ne fogd az érzelmekre, hanem inkább bele se kezdj. Mert évekre beleragadsz a ragacsosan szirupos, lehúzó, gyilkoló, fojtó, édes-mézes mocsarába.
Király Eszter
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez