Tavasz
Amikor lassan elbúcsúzik a tél, és lassan de biztosan beköszönt a tavasz, mindig eszembe jut az a pillanat, illetve azok a reggelek, amikor a kutyámmal séta közben még néha találkoztunk egy-egy vaddisznóval, hogy azután a következő télig visszaköltözzenek a biztonságot adó erdőbe.
Télen egyszer éjszaka az erkélyünk biztonságából végignéztem, ahogyan a csorda játszott. Ugyan nehezen látnak, mégis érdekes volt, ahogyan a hatalmas termetű kan is ugrálva érzete otthon magát, miközben a kertben a lehető legnagyobb természetességgel dézsmáltak meg mindet, amit találtak. Azután természetesen még lehetőleg sötétben a vezér hívószavára, vagy jelére elindultak nagyon fegyelmezetten, nagyon egységesen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hogy számukra a legfontosabb törvénye, vagy tisztelete, ez egészen bizonyos. Néha egyikük-másikuk ottmaradt reggel, és előttünk rohant ki a kertből, vagy éjjel az autó fényénél dermedt kővé, mégis volt egy olyan megérzésem, hogy nem feltétlenül vadállatok.
De a távolság mindvégig megvolt, mégis azt éreztem, hogy ha nem bántjuk őket, talán még barátságosak is képesek lenni.
Persze, meglehet, csak képzelgés, és vágyálom, vagy csupán egy képzelt valóság.
Tavasszal mindez elmúlt.
Olyankor a madarak énekeltek, és kirándulók törték meg a csendet, és egészen másféle élet költözött az erdő fái közé, hogy boldogságával, újjászületésével adjon reményt abban, hogy valamiért ez az év szebb lesz, jobb lesz, kellemesebb lesz, mint az előző.
Volt valami abban, ahogyan az első rügyek megjelentek, ahogyan a Nyitnikék már ezredszer hallatszott odakintről, ahogyan szinte hallani lehetett a szárbaszökkenést, és ahogyan a Nap köszöntötte az egyre kellemesebb reggeleket.
És persze ott pislákolt a múlt minden egyes apró rezdülése, mozzanata, a tél hidege, de amikor végleg elmúlt, akkor érezte az ember igazán, hogy valójában hiányzott.
Mint a körforgás. Mint a Karma. Ki miben hisz. Odafentről pedig minket figyelnek. És talán nem felejtettünk el játszani…
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez