Törékenység és ítélet
Hajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben. Ezt az ítéleteink és az elképzeléseink szerint tesszük. Felépítünk bizonyos várakat a hiteinkből, amelyekről azt hisszük, hogy örökre védelmet jelent.
A téves spiritualítás pont erre épül. Elhiteti az emberekkel, hogy különböző praktikákkal, majd teljes védelmet kapnak az élet nehézségei és kihívásaival szemben. Viszont az élet nem arról szól, hogy bármi elkerülhető, hanem arról, hogy, hogy kezeled a megjelenő kihívásokat. A téves spiritualításba vetett hit, amely szerint majd "betámadhatatlan védelmet" kapsz, a kihívás megjelenésekor teljes összeomláshoz vezet, hisz egy külső erőre támaszkodott, ami az elvárások ellenére sem hozta az elvártat és arra ad lehetőséget, hogy megint valakit hibáztathass, tudatosan vagy tudat alatt.
Az igazi út soha nem az arra való törekvés kell legyen, hogy ne történjen semmi, mert ez nem egy nyaraló bolygó, hanem az, hogy kezelni tudd belső erővel. Nincs olyan, ez csak egy hit, hogy veled nem történhet semmi! Ha ebben élsz, nem fogod kibírni, amit az élet hoz. A te feladatod az, hogy higgy a belső erődben, a tudásodban, a saját végtelenségedben, ami soha semmiért nem hibáztat senkit és semmit, mert akkor elérted azt, ami a legtöbb, a felelősség vállalást. Ez a spiritualítás lényege. Uralni az uralhatatlant és máshogy tekinteni rá, nem a félelem szemüvegén keresztül.
Azt hiszem minden tanító igazi feladata az kéne legyen, hogy ne tegye magát senki szemében érinthetetlenné, és sebezhetetlenné, hisz azzal nem tanít meg felelősséget vállalni az életért. Nem az a fontos, hogy mi történik. Az a fontos, hogy a belsőd megmunkálásával, mit kezdesz vele és hogy kezeled.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez