Tóth Vera: önkép és valóság
Rengeteg nő gondolja magáról, hogy kevésbé szép, a valóság viszont mást mutat. Nemrég a Dove indított egy kampányt ezzel kapcsolatban: a nők elmesélték, hogy milyennek látják magukat, egy rendőrségi fantomképrajzoló pedig ez alapján elkészítette a képet a nő arcáról, majd utána lerajzolta a valóság szerint. Összevetve a 2 képet nagy megdöbbenéseket lehetett látni, miszerint a nők nagy része sokkal kevésbé szépnek látja magát, mint amilyen valójában.
Nos, valahogy azt kellene megtanulni, hogy láthatjuk meg az igazi arcunkat. Figyelem! Nemcsak a nőknek szól ez az írás, hanem az ellenkező nem képviselőinek is, hiszen ők is szenvednek ettől, csak nem mindig vallják be. Én ugyanígy gyötrődtem régen. Igazából nem tudtam, minek higgyek: a tükrömnek, a fotóknak? Annak, amit a tévében látok? A dicséreteknek? Teljesen össze voltam zavarodva, hogy én nem látom magam és amikor látom, akkor meg nem vagyok megelégedve. Bárcsak jött volna egy fantomképrajzoló, és megnyugtatott volna, de nekem hosszabb utat szántak erre az égiek. Nagyon hosszú időbe telt, míg megtanultam magam külső szemmel nézni. Szituációkat képzeltem el: milyen, mikor szembejövök magammal; egy véletlen találkozást, egy beszélgetést magammal. Egyre jobban figyeltem a saját arcomat, és tetszett, amit látok. Mert felfedeztem a bennem rejlő szépséget, és rájöttem, hogy néha nagyon gyerekesen tudok viselkedni, mert már csak puszta makacsságból is ostorozom a lelkemet azzal, hogy nem töltöm fel magam önbizalommal, hanem éppen ritkítom az energiaháztartásomat. Rájöttem, hogy mennyi erőfeszítésbe és energiába kerül utálni az embernek magát – el sem tudjuk képzelni.
Nem egyszerűbb, ha megtanuljuk értékelni a valós értékeinket, azt, amink van, akik vagyunk? Lehet, hogy te azt gondolod, ha belenézel a tükörbe, hogy már unom magam, és minden nap ezzel a képpel kell szembesülnöm, de annak, aki először lát, akivel csak úgy, véletlenül összefutsz, vagy annak, aki mellett elmész, hidd e, hogy van egy pozitív gondolata az arcod láttán. Ezért nyisd ki a szemed, és vedd észre a pozitív jeleket, a tekinteteket. Amellett, hogy jó program, még megtaníthat édes kis játékokra, amit akár csábításra is tudsz használni. A testbeszédhez bátorság is kell ám, ha mered, akkor okozhatsz magadnak nagyon édes, tartalmas, vicces, mosolygós pillanatokat.A visszajelzéseket észre kell venni, el kell raktározni. Ha megtanulod magad kívülről látni, és így formálni a külsőd, a lelked, ha észreveszed a szépségeidet, akkor rövid időn belül végre belül is kisüt a nap, és elhiszed, hogy már nem csak egy vagy az ezerből, hanem egy különleges valaki vagy, aki szép és szerethető!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez