Tudom, hogy én csináltam magamnak a betegséget
Megfigyeltem, hogy aki ezt mondja magáról, az egyébként is hajlamos mindig magában keresni a hibát: ő mit csinált rosszul, mit kellett volna máshogy csinálnia stb. Ezek az -"ezo-spiri bullshitek" pedig csak ráerősítenek arra a hiedelmére, hogy vele valami baj van.
Senki sem csinál magának betegséget. Ez a mondat ebben a formában nettó áldozathibáztatás. Nem betegségeket gyártunk magunknak, hanem nagyon mélyen elhittünk valamit magunkról - például azt, hogy nem vagyunk elég jók -, és a testünk valamilyen betegséggel próbálja felhívni a figyelmet például arra, hogy van egy hang a fejünkben, amelyik folyton hibáztat, elérvénytelenít, kritizál, elítél.
Gyerekként egy csomó kis magocskát elültetnek a belső világunkban. Ezeknek egy része építő, valós visszajelzés, ami aztán szép virágként kinyílik, egy másik része viszont gaz, gyomnövény, ami szintén szárba szökken. Ezek azok a téves, akár betegséget okozó káros hiedelmek, amelyeket legtöbbször gyerekként hittünk el magunkról, a felnőttek reakcióiból: "nem vagy elég jó", "baj van veled", "nem vagy elfogadható" stb. Ezek a káros üzenetek hiedelmekké válnak, és megmételyezik a belső világunkat, az önmagunkkal való viszonyunkat.
A gyógyulás útja pedig az, hogy leleplezzük, felismerjük ezeket a téves hiedelmeket, megengedjük a velük kapcsolatos érzéseket, ezáltal kitisztítva, gyomtalanítva a belső világunkat. Így szép fokozatosan a gazok, gyomok helyét egyre inkább a virágok veszik át, és ugyanez testi szinten is meg tud nyilvánulni: a megbetegedési folyamatok helyett egyre inkább teret nyernek az öngyógyító folyamatok. Ezért van gyógyító ereje az önismeretnek.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez