Azt hiszem, nem így tervezted, amikor először megláttál. Hidd el, hogy én sem, mégis úgy ugrottam fejest a szerelmedbe, mint egy őrült bungee jumpingozó, csak az volt a baj, hogy nem voltam kellően bebiztosítva. Vérző orral szálltam ki a medencéből, mert túl sekély volt a víz.

Mármint nem, nem te voltál túl sekélyes, biztos megnyílsz majd egy másik lánynak, aki olyan lazán férkőzik be minden szívkamrádba, mintha mindig is ott lett volna a helye.

„Remélem, majd találsz olyat, aki úgy szeret, mint te őt. Aki megérdemli a szereteted.”- vágtál gyomorszájon a cuccaimmal, amik egy nappal sem porosodhattak tovább a szobádban, hiszen kisöpörted onnan az érzéseiddel együtt, amikor nagytakarítást tartottál.

Nem állítottam sorrendbe a mondataidat, de talán ez volt az egyik, ami a legjobban fájt. Mert rájöttem, hogy sosem úgy szerettél, ahogy én téged, olyan lüktetve és kérdőjelek nélkül. Csak éppen pislákolva, fel-fellobbanva, de ez sosem volt hasonlítható az én mindent felégető, hisztérikus szerelmemhez, ami úgy söpört el mindent, ami az útjába állt, mint egy hurrikán. Talán rólam is elneveznek egyszer egyet.

Talán csak én szerettelek túlzottan, és te nem bírtad már, mint ahogy egy virág is belefullad abba, ha túllocsolják.

Elgondolkoztam azon, hogy én rontottam el. Hogy úgy öntöttem rád a szereteted, hogy arra nem számítottál, és rögtön tiltakozni kezdtél, mert nem tudtad, mi az. Hogy olyan dózisban adagoltam, hogy szinte megállt a szíved, hozzászokni sem volt időd.

Azon gondolkoztam, hogy kevésbé kellett volna szeresselek, szemlesütve, a hajam babrálva, kicsit visszafogottabban, és akkor talán hozzászoksz, és pont jó lesz rád. Nem viszed vissza pár hónap után a számlával együtt, hogy „ne haragudj, nem vettem észre, de ez túl bő, így nem tudom hordani.”

Úgy szerettelek, hogy néha elgondolkoztam, vajon mivel érdemeltem ki, hogy vagy nekem. Hogy úgy éreztem, szívességet teszel azzal, hogy beleszólsz a telefonba, hogy szinte minden porcikád elolvad, amikor kimondod a nevem, hogy néha jó volt, mert tudtam, hogy nem lennél sehol máshol, mint az ölelésemben.

• elhagyva érzések lélekhangok szakítás szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!