Tulajdonképpen csak egymás idejét húzzuk?
Ezek a sorok nem arról fognak szólni, hogy mekkora kettősmérce van még mindig abban, ha egy nő akar együtt lenni egy nála jóval fiatalabb férfival, mint amikor egy idősödő úr mellett van egy ifjú hölgy. Ez az írás még csak nem is arról fog szólni, hogy mit vár el a világ, és mit várunk el mi magunkban? Ez a cikk arról fog szólni, hogy mit él meg igazán egy harmincas nő, aki egy nála tíz évvel fiatalabb férfi mellett voksolt.
Azt mondják a kor csak egy szám. Mindenki ezt mondja. Tényleg mindenki... de csak egy bizonyos pontig.
Két ember kapcsolatának a mélységét sosem az idő, vagy a kor determinálja. Éppen ezért alapvetően én magam sem azt a tábort erősítem, aki szerint számítana a korkülönbség. Hiszen sok olyan történetet látunk, ahol boldogan élnek, míg meg nem halnak, x év korkülönbséggel is.
Harminc pluszos nőként az életem már tart valahol. Talán ez a normális is, hiszen van egy jó munkám, egy otthonom, stabil baráti köröm és biztonságos közegem. Csak egy valami hiányzik igazán, egy társ. Egy társ, akivel lehet jövőt tervezni. Aki nem ugrik már ki az első kanyarnál. Valaki, aki mellett egy olyan érzelmi biztonságot élhetek meg, amire igazából vágyom.
Csakhogy az élet nem mindig adja könnyen magát. Sőt legtöbbször olyan helyzetek elé állít minket, ami komoly fejtörést tud okozni.
Így lehet az, hogy egy napon én is egy nálam jónéhány évvel fiatalabb fiú mellett találtam magam. Megismertem ezt a fantasztikus embert, aki okos, humoros és tulajdonképpen, ha huszonéves lennék, valószínűleg el is ájultam volna már tőle, de harminc x évesen valahogy már nem jön ez ennyire könnyen. Talán nem is véletlen. Talán pont azért, mert az agyam is tudja, hogy két teljesen eltérő életszakaszban vagyunk.
Mert bár a saját kis világunkban - a négy fal között - olyan életünk van, ami szabad és nyugodt és boldog is, az együttlét szuper...de visszatérve a valóságba, mindig arcon csap a valóság, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk most? Valóban csak egymás idejét húzzuk, vagy van értelme folytatni egy olyan viszont, ahol bár boldog a jelen, de nincs valódi jövőkép?
Tényleg csak a jelenben kellene élnünk, ami ezeket a kapcsolódásokat illeti, vagy gondolni a későbbiekre is?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez