Vehetnék nagyobbat, talán jobbat is, de nekem ez kell – Toyota Aygo X Limited JBL Canvas
Szinte egymás után járt nálunk az Aygo X manuális és automata váltós változata. Ez utóbbiból pedig egy különleges, már nem létező, csak készletről elérhető felszereltségi szintet, a Limited változatot próbáltuk. Ha esetleg elfogyna, nem kell kétségbe esni, mert az opciós listáról szinte minden megrendelhető lesz, hogy elérjük később is ezt a tényleg full extrás változatot.
Motorkínálat szempontjából egészen szűk kínálattal találkozunk a Toyota Aygo X árlistán. Egyetlen motorral érhető el a típus. Az egyes feleszereltségi szinteken kívül egyetlen különbség van a modellek között, mégpedig az, hogy magunk szeretnénk sebességfokozatot választani, vagy a fokozatmentes automatára bízzuk a feladatot. Ahogyan a bevezetőben írtam, a manuális változatot pár héttel korábban vettük górcső alá. A róla készült cikk itt olvasható.
Fontos kiemelni, hogy az Aygo X funkciója továbbra is a városi használat. Ezt a körülményt egyáltalán nem szabad elfelejteni, ha bármiféle véleményt szeretnénk alkotni az autóról. Az ezer köbcentis, háromhengeres motortól, amely 72 masszív lóerőt és 92Nm nyomatékot képes kipréselni magából, ugyanis óriási dinamikát, ülésbe tapasztó gyorsulást nem szabad elvárni. Arra viszont tökéletes, hogy városi, elővárosi közlekedés során biztonsággal és nem utolsó sorban alacsony fogyasztással elvigye az utasokat egyik pontról a másikba. Mindezt pedig a méretéhez képest meglepő belső kényelemmel teszi, amely egyáltalán nem elhanyagolható szempont.
A másik fontos körülmény, hogy formája, színei, kialakítása egyértelműen egy divatcikk fantáziadús részleteit hordozzák. Ettől a ponttól kezdve pedig racionalitást lehet ugyan, de értelmetlen mellé tenni. Az Aygo X vásárlói ugyanis, azt feltételezem, hogy azok a hölgyek (esetlég urak?) lesznek, akiknek az autó olyannyira megtetszik, hogy egyáltalán nem fogja őket érdekelni az ára. Persze biztos meg fogják a döntésüket indokolni, ész érvekkel alátámasztani, de mindenki más tudni fogja, hogy ez önnyugtatás. A tesztautónk ára, például egy téligumi szettel együtt már 9 millió fölött lesz. Ennyi pénzért pedig több lóerőt és/vagy nagyobb és járművet kaphatunk. Természetesen nem mindenkinek kell nagyobb, hiszen a városban pont ez az ideális, de ez utóbbi is alátámasztja az állításomat, hogy az Aygo X kifejezetten városi jármű.
Ha pedig a divatnál tartunk, akkor elengedhetetlen alapkövetelmény, hogy magas felépítésű legyen. De most komolyan, ki az a magára valamit is adó trendi honpolgár, aki nem SUV-ot vesz? Na ugye. Az Aygo X pedig már a nevéből is láthatóan ebbe a kategóriába esik. Ne is menjünk ebbe jobban bele, hiszen 1,1 centivel lett magasabb, mint az elődmodell, amely még a padkára mászás képességre sem lesz elég. De legalább úgy néz ki, mint ha mégis, szóval igen. Pipa.
Mindenféle gúnyolódás nélkül kimondható, hogy az Aygo X tényleg nagyon jól néz ki. Borzasztó cuki és közben vagány is. A tesztautónk fényezése pedig különösen egyedivé varázsolta a gömbölyded befoglaló formát. A sötétzöld, fekete fényezés a narancssárga kiegészítőkkel telitalálat. Egyáltalán nem túlzó, hogy még a felnikre is jutott a narancssárga festékből. Az Aygo X Limited felirat pedig kifejezetten tuti a C oszlopon, ahol a merészen hátra nyúló ajtók zöld fényezése találkozik a C oszlop színével. A karakteres kerékívek pedig valóban nagyot emelnek vizuálisan az autón. Dizájnból tényleg 5-öst érdemel, sokkalta karakteresebb, egyedibb lett elődjénél. Aminek egyébként nem a nevében, hanem a frontrészén volt egy X. Szóval az örökség itt máris megvan.
A tesztautónk másik különlegessége a Canvas vászontető volt, amely harmonikaszerűen hátra nyitható. Ezáltal egy fél kabriónk lesz, hiszen a tető teljesen megszűnik. Ez a pont az, ahol minden jövőbeli Aygo X vásárlót arra ösztönzök, hogy ha teheti válassza ezt az opciót. Sokba fog kerülni, mivel önmagában nem rendelhető, kell hozzá a JBL hangrendszer 350e forintért, illetve az Executive szint esetében még az ott alapban nem járó intelligens kulcs is benne kell, hogy legyen a rendelt extrákban, további 200 ezerért. A vászontető pedig „csak” további 450 ezer. Szóval ez egy kereken 1 milliós mutatvány. Hozzáteszem, hogy a kulcsnélküli nyitás ziccert kár kihagyni, óriási kényelmet ad, a JBL pedig valóban jól szól, ha halljuk. De ezt részletesen kicsit később.
A vászontető mindazonáltal akkora feeling, hogy nyitott állapotban újra értelmezi, felemeli az utazási élményét az autónak. Az élményt, ami szerintem nem mindig a legtökéletesebb. Ha nem is lesz teljesértékű kabrió az Aygo X ezáltal, de már majdnem és pont annyi szabadságérzést ad, amit jó időben tökéletesen ki lehet használni. Fontos viszont, hogy Executive szintnél, vagy fölötte érhető el. Utóbbi pedig 7,1 milliónál indul, amihez az előbbi kalkuláció alapján hozzá kell tenni még egy milliót, hogy teljes legyen a varázslat.
A vezetési élményről tettem egy bátor és nem feltétlen pozitív kijelentést. Hogy ezt árnyaljam, fontos elmondani még egyszer, hogy magamban is tudatosítsam, hogy az Aygo városi autó. Városi, városi, városi. Szóval egy két szakasz kivételével nem megyünk vele 70-nél gyorsabban. Ezt azért fontos kimondani, mert a CVT váltó, hiába van benne imitálva 6 sebességfokozat, nem a legideálisabb társ, ha gyorsítani akarunk. Gyorsítás közben ugyanis a motor hangja szinte biztosan túl fogja üvölteni a drága JBL hangrendszerünket. A borzasztó és nem kellemes visítás, szerencsére csak gyorsításkor tapasztalható. Így például, ha feltévedünk az M0-ra vagy netán a lányok leugranak vele nyáron Balcsira, akkor menet közben már nem lesz probléma. De ameddig elérik a 130-at, nem fognak halkan pletyizni, az tuti. Vagy pont akkor mondható el az összes titok, ami így az is marad.
Pozitív tulajdonsága viszont rengeteg van az Aygo X-nek ezen kívül. Egyrészről a futómű tényleg kiváló. Nagyobb, komfortosabb, nagyobb presztízzsel bíró márkákat megszégyenítő módon nyeli el az úthibákat. Tényleg arra tervezték, hogy kevésbé tökéletes aszfalton is jól teljesítsen.
Másik pozitívum a fogyasztása. Bár a teszt alatt 5,1-et fogyasztott, de meggyőződésem, hogy könnyedén és biztosan hozható vele 4,6 vagy annál kevesebb is.
A félig digitális, félig analóg műszerfal egyedi és jól leolvasható. Határozottan tetszetős. A középkonzolra pedig egy szépen ívelt dizájnelem közepére tv nagyságú kijelzőt kanyarítottak. Szükség is van erre és a kameraképre, mert a design oltárán feláldozták a hátrafelé kényelmes kilátást. A C oszlop hatalmas, így szükséges tolatáskor a nagy kamerakép. Nem voltam a középső kijelző és a rajta futó rendszer legnagyobb barátja, főleg a telefon kitükrözés akadozása miatt, de a második Aygo X teszthetének végére rájöttem, hogy jobban megy a kapcsolódás, ha a motor indítását követően kapcsoljuk össze a készüléket az autóval. Akkor 99%, hogy össze fog jönni. Fordítva nagyjából 50-50. A rendszer használata egyébként megszokható, nagy problémát nem jelent az elsajátítása.
Tovább folytatva a pozitívumokat, fontos kiemelni a sok parkolóhelyet és a kényelmes, tágas belső teret. Az Aygo ülései szintén kiemelkedően kényelmesek voltak, amit nagyon fontos szempontnak tartok, csakúgy, mint azt, hogy a kis mérete ellenére 5 ajtós a kocsi és nem 3. Így például gyerekülést, vagy úgy egyébként a hátsó utasok ki és beszállását könnyebben meg lehet oldani. A hátsó térkínálat miatt azért a hátsó tér inkább csak gyerekek számára alkalmas. De a városban ugye nincsen hosszútáv.
Ha túl lendülünk az árazáson, amelynek okairól az előző Aygo X cikkben hosszabban is írtam, akkor elmondható, hogy az Aygo X egy szép és üde színfoltja a mai autókínálatnak. Egyedi minden szempontból, legfőképpen azért, mert a kategória egyre fogyatkozik, ahová ez a méret került, illetve azok között sincs SUV. El tudom képzelni, hogy a mai fiatal elit fel fogja kapni és menő lesz vele járni (a városban).
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez