Volt egyszer egy szerelem
Volt egyszer egy szerelem, amely megmutatta, milyen végtelen odaadásra képes egy ember. Amelyben útjára indult az igazi énem, amelyben szerepek, és játszmák nélkül virágozhatott az élet. Nem tudtam, amíg meg nem érkezett ez a szerelem, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni, bizalommal átadni a testemet és a lelkemet. A szenvedély sodrásában teltek a napok, hónapok, évek, és a jövő tele volt izgalommal, álmokkal, tarka képekkel, egy fantasztikus élet lehetőségeivel.
Volt egyszer egy szerelem, amely elhitette velem, hogy létezik a sírig tartó szerelem. Oltalmat adott, és biztonsággal ölelt a keblére. Többnek, szebbnek, jobbnak éreztem magam tőle, vele. Nem létezett a torz és gonosz világ, csak a mi kettőnk élete, a saját kis világunk, amelyben határokat építettünk, amelybe nem engedtünk be senkit, amelybe erőszakkal mégis betolakodtak a népek.
Volt egyszer egy szerelem, amely hirtelen zúdult a szívemre, és erőt adott az élethez. Olyannyira támaszommá vált, hogy tudtam, nélküle elnyelne a sötét világ, és csak zuhannék, mint egy szárnyaszegett madár. De ez a szerelem, ahogyan felépített, éppen úgy el is pusztított. Felemésztette a lelkemet, börtönbe zárta a szívemet.
Volt egyszer egy szerelem, amelyet képes lettem volna az életemmel védeni. Amelyben boldog voltam, mert sziklaszilárdan hittem abban, hogy nem létezik olyan emberi vagy földöntúli erő, amely megingatná az erejét. Volt egyszer egy szerelem, amely életem legnagyobb törését okozta a lelkemben. Amelybe bár bele nem haltam, a szívemet jégpáncélba vonta. Mert nem csak a szerelmem volt, hanem a legjobb barátom, az életem egyetlen olyan szereplője, aki mindent tudott rólam, és akiről hittem, hogy végig mellettem áll majd az életben. És aki mellett én is ott állhatok, bármi történjék is vele, velünk. De ő elment, és nem maradt más bennem, csak a fájdalom, és az üresség. Nem hittem volna soha, hogy ez megtörténhet, hogy ő valaha is ilyen mélyen képes lesz bántani engem.
Volt egyszer egy szerelem, amelyben a gondok a magasba emelkedtek, amelyben az érzelmek vadul kitörtek, és amely az életemből határozatlan időre elrabolta az örömöt, a szerelmet, az álmokat, a hitet. Volt egyszer egy szerelem, amelynek hittem az erejében, és amelyben csalódnom kellett. Volt egyszer egy szerelem, amelyben túl nagyra nőtt a fájdalom, és amelyben a megbocsátás lakatokkal van lezárva, és sárkányok repülik körül, vadászva a felszabadítóra.
Volt egyszer egy szerelem, amely egy szívben örökre gyökeret vert. Amely bolyongva él két lélekben, és amelyet elzártak a beteljesülés csodájától. Amelynek múltja van, de jövője már nem lehet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez