A grófnő, Báthory Erzsébet
Nekünk magyaroknak van már némi tapasztalata, amikor a franciák belerondítanak a történelmünkbe, de eddig legalább csak az országunk kisebbítésén fáradoztak, eleink és nagyjaink rossz hírének gyarapításának ilyen módjával még nem. Egészen idáig.
Báthory Erzsébet életének és tragédiájának feldolgozása azok számára készült, akiknek történelmi ismereteit a Da Vinci kód és a Harry Potter határozza meg. Mivel nem vagyunk 16 éves sátánimádók, francia értelmiségiek, okkultista amerikai forráskutatók, és mindenakatolikusegyházsötétbugyraibandőlel típusú félművelt forráshamisítók, ezért ez a film semmi dicséretet nem fog kapni tőlünk. Történelmet hamisítani nem csak, hogy bűn, sokkal rosszabb, hiba is. Erre még az sem mentség, hogy a kedves francia rendező/producer/forgatókönyvíró és főszereplő, Julie Delpynek lövése nincs a magyar történelemről, elvégre az sem enyhítő körülmény, hogy ha gatyarészegen ütöd el a kismamát a zebrán.
Báthory Erzsébet - mint oly sokan már a történelem során - egy koncepciós per áldozata lett, méghozzá a szélsőséges magyarbarátsággal nem vádolható Habsburg udvar (a film francia-német koprodukció) hathatós közreműködésével. Bár a per szó használata is erősen kérdőjeles, hiszen még a kortársak szerint is finoman szólva sem felelt meg a jogi normáknak a Báthory Erzsébet elleni tárgyalás. A tanúkat (Báthory szolgáit) megkínozták, az ártatlanságra utaló bizonyítékokat figyelembe se vették, végül soha el sem ítélték. A véd képviselőinek (Thurzók - Habsburgok) érdeke volt Báthory bűnössége, hiszen a család hatalmas birtokaira sokan rá akarták tenni a kezüket.
Sokan nem fogják érteni, hogy miért tiltakozunk, hiszen például a románok milyen jó turisztikai üzletet láttak és látnak Dracula (III. Vlad Tepes) grófból. Valóban, ők megtették, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egy gazdag kulturális, katonai, egy valóban történelmi örökségről beszélünk, nem pedig egy több tízezer embert karóba húzató félőrültről, akit ráadásul egy egész ország a történelmi hősként tisztel.
Valami ilyesmit várnak el tőlünk Nyugat-Európában is? Tiszteljük a vérben fürdő Báthory Erzsébetet, mert az milyen hatékony turisztikai szempontból? Készítsünk Dracula formájú G.I. Joe-kat és átharapott nyakű szőke szűzies barbiekat? Jussunk Románia sorsára, ahol azt tartották fontosnak megörökíteni a történelmükből, hogy az egyik hősük kedvenc szórakozása a vérszívás volt? Persze ők ezt legalább nem egy magyarral tették meg, miközben északi szomszédunk részéről bizony komoly jelei vannak annak, hogy Báthory Erzsébet hamarosan belép a vérszívók és vámpírok pantheonjába, és az ősi magyar várak és várkastélyok, - amelyeket hála a filmet jegyző franciáknak - hamarosan megtelnek vámpírfogú magyar főurakkal, és Batman ruhás népi felszabadító szlovákokkal, egyszóval a gagyival, műanyaggal, történelmietlennel.
Kedves Olvasó. Egy percig se örüljünk, hogy végre magyar téma fut Európában. Ez nem magyar téma. Ez egy vámpíros, nagyon is népszerű, okkultista, félműveltségre utazó alkotásocska, melyet a kategóriájában kell kezelni. A fantasy mint műfaj elfogadott és komoly kategória, abban az esetben, ha nem írják az elejére jól láthatóan a 18-as karika fölé: "Megtörtént eset alapján". Itt átvitt értelemben ez történt, amikor is egy szerencsétlen, meghurcolt és kirabolt asszonyt újra megerőszakoltak, s a vérében (és profitjában) jó alaposan megfürödtek, azok, akik úgy gondolják, hogy micsoda fertő volt Báthory Erzsébet.
És hogy meddig kell még vérben fetrengő Báthorykat és Vlad Tepeseket nézegetni? Félek, addig, amíg Nyugat-Európa nem tanul egy kis történelmet. Kelet-európai történelmet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez