A halottak városai
New Orleans érdekes hely, sokszor kis Európának, kis Franciaországnak tartják az USA-ban, mások inkább a romantika és szerelem városának hívják. A városról pár éve a Katrina hurrikán pusztítása miatt hallhattunk, ami bár óriási pusztítást és rengeteg halálos áldozatot követelt, mégis (sajnos) teljesen megszokott természeti jelenség a térségben, ehhez pedig a alkalmazkodtak is az itt élők. Még holtjukban is.
Ez látszik meg a városi temetőkön, melyek valódi különlegessége az építkezés módja. Az esős, trópusi éghajlat miatt ugyanis a város irányítói már ideje korán felismerték, a halottaikat nem temethetik a földbe. A város temetői így valóban "városokra" (amerikai viszonyokat ismerve pedig kifejezetten igaz ez) emlékeztetnek, mini mauzólemokra. Ez a fajt építkezési módszer lehetővé tette, hogy a halottak bomló porhüvelyei ne fertőzzék meg az átázott, könnyen megcsúszó földet (ráadásul a forró nedves éghajlaton, a kőbe zárt hőségben a holtak testei igen hamar lebomlanak)
A város négy legrégebbi temetője (St. Roch, Lafayette, Metairie, St. Louis) inkább egy össze-vissza épített kis hegyi falura emlékeztet, cikkcakkos utcácskákkal, omladozó, vagy épp fényűzően felújított sírokkal, hátborzongató vagy épp röhejes kialakítású kriptákkal. De döntsék el Önök.
La Fayette:
St. Roch:
St. Louis:
Vegyesvágott:
Konföderációs emlékmű a nosztalgiázóknak...
Vicces családnév a vidámaknak... (esetleg bónuszmegoldás: a sör mauzóleuma)
A fegyverkovácsoknak...
Végül pedig a mániákus Egyiptom rajongóknak...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez