A New York fényei

„Veseasztalnál” kritikusok döntöttek színészek, rendezők sorsáról, ott ütöttek tanyát az operett világ, az író és filmszakma fenegyerekei. Itt hangzott el először a „Főúr, fizetek!” kifejezés, és volt pincére, aki különös érzékkel szúrta ki a tehetséges művészt- s neki hitelt is adott. Éveken át csak dúcok, állványok támogatásával tudott talpon maradni, de túlélte. A New York palota idén 117 éves.

1891, épp csak elhatározás született arról, hogy az egykori Dunaág medrének vonalán épüljön ki Pesten, amikor Lipótvárosba érkezett egy Max Aufricht nevű fiatalember. Egy textilkereskedő családjánál talált nevelői állást, idővel jogi doktorátust szerzett, megtanult franciául, s nevét Arányi Miksára változtatta. Dr. Arányi ezután Párizsban próbált szerencsét- s az mellészegődött. Pontosabban: melléült a Café de la Paix kávéházban, a New York Biztosítótársaság (New York Life Insurance Company) igazgatójának személyében. Az igazgató megbízta az ifjú jogászdoktort: szervezze meg a cég magyarországi hálózatát. Persze, a világ egyik legnagyobb biztosítótársaságának pompás székház is kellett. Az építkezéshez a mai Dohány utca- Nagykörút sarkán vásároltak egy 3000 négyzetméteres telket. Válogathattak: a körúton akkoriban még több mint 100 beépíthető ingatlan állt. A tervezési megbízást Hauszmann Alajos építész, műegyetemi tanár kapta, aki sokáig a reneszánsz stílusjegyeket részesítette előnyben, ám Németországban szerzett tapasztalatai is hatottak rá. Új alkotásról, a New York Palotáról így írt két évtized múltán, 1914-ben a Művészet című lap: „A New York palota obeliszkes végződései ugyan a drezdai barokk stílussal tartanak rokonságot, mégis olasz ízűek a részletek. Itt nem nyugodt vonalakról, hanem egy felkiáltójelnek építészeti formában való öltöztetéséről volt szó, s ezt sikeresen és distingváltan oldotta meg Hauszmann Alajos. Az előkészítő munkálatok 1891-ben kezdődtek meg.

1894 a palota két évig épült. Végeredményként négyemeletes impozáns épület született, a körút felől nézve jellegzetes, öttengelyes középrizalittal (előreugró felszakasszal). A homlokzatot oszlopok, kőbábos erkélyek, szobordíszek is tagolták: az utóbbiakat Senyei Károly alkotta. A harmadik negyedik emeleten lakásokat alakítottak ki, az első- másodikon irodákat, a földszinten pedig üzlethelyiségeket és egy olyan kávéházat, amelyet hamarosan „a kávéházak gyöngyeként” emlegette a város. Középső, mélyített térrésze utóbb „mélyvíz” néven híresült el. A belső tér kialakításakor kizárólag jó minőségű anyagokkal, főként márvánnyal és bronzzal dolgoztak, stukkózott falfelületek, hatalmas tükrök kápráztatták a szemet. A kávéházban addig sosem látott méretű, 20 négyzetméteres tükörablakokon át, továbbá reneszánsz, barokk, japán, török és pompeji motívumokkal ékeskedő üvegablakokon keresztül jutott be a fény. Az asztalok és székek nagy része bronzból készültek. A kávéház Osvát utcai végében két játékszoba, a másik fertályban a „hölgyterem” kapott helyet. A „mélyvíz” a biliárdozókat várta. Az alagsorban étterem és négy különterem volt. A palotát 1894. augusztus 31-én adták át a kávéház október 23-án nyitotta meg kapuit.

A New York fényei - Utazás - - Budapest, New York palota,

1901, a New York Kávéház-, vagy ahogyan mindenki jegyezte: a New York- első bérlőjét Steuer Sándornak hívták. A legismertebb pesti kávésdinasztia tagjainak egyike volt, és hét éven át vezette az intézményt. 1901-ben a Harsányi fivérek vették át tőle a stafétabotot. A testvérpár, Rezső és Adolf erőfeszítéseinek köszönhetően élte első aranykorát a hely. „A Pazar Newyork kávéházban kitisztották a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat, megigazították a körmödet, a kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni”.- írta Heltai Jenő. Olvasni is volt mit: 400 hazai és külföldi újság szerepelt a palettán, hozzá lehetett jutni számos lexikonhoz, kézikönyvhöz is. aki írni óhajtott, cégjelzéses „kutyanyelvet” és tollat kapott. Nem csoda, hogy hamarosan a Pesti Napló asztaltársaságnak és A Hét című lapnak törzshelyévé vált a kávéház. Sőt, egy időre még a Nyugat is „ideköltözött”. Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Kosztolányi, Karinthy is felfedezte, és a képzőművészek is hamarosan rátaláltak. Itt tanyáztak az alakulóban lévő filmszakma első hírnökei, valamint Kacsóh Pongráctól Kálmán Imréig az operettvilág legnevesebb szerzői. A körúti traktus „veseasztalánál” kritikusok boncolták a színházi produkciókat. A mindig éhes, ám anyagi javakban nem dúskáló művészek számára sajátságos fogások honosodtak meg például az „írótál” vajat, sajtot, felvágottakat tartalmazott, korlátlan péksütemény fogyasztás mellett.

A Harsányiak egy lecsúszott arisztokratát is alkalmaztak pincérként, Walburg Ernőt, akit a vendégek „Főúr, fizetek!” felkiáltással szólítottak az asztalukhoz- innen származik a ma is használt kifejezés. A Newyork legnevesebb pincére azonban minden kétséget kizáróan Reisz Gyula volt. Sasszemmel szúrta ki a tehetséges művészpalántákat és művészeket, akiknek hitelt is adott.

1920 Harsányiék tizenkét évig vezették a Newyorkot. Búcsúzásuk, valamint az I. világháború okozta változások következtében egészen 1920-ig kellett várni arra, hogy a kávéház ismét „magához térjen”. Ekkor történt, hogy egy Tarján Vilmos nevű, színészként, majd rendőrségi riporterként működő urat kitettek az állásából. Ám ahelyett, hogy újabb után nézett volna, 3000 koronájával a zsebében inkább nekiült kártyázni, és három hónap alatt félmillió koronára gyarapította vagyonát. Éppen ez idő tájt hirdették meg, hogy eladó a Newyork kávéház, mire az az ötlete támadt, hogy megveszi. A pénze ehhez ugyan nem volt elegendő, de mindenre elszántan társtulajdonosokat toborzott- s így valóra is válthatta merész tervét. Ezzel kezdetét vette a Newyork második aranykora.

Nagy Lajos író arról számol be, hogy a nonstop nyitva tartó intézménybe reggeli hattól délig főként mozisok, ügynökök, színészek, újságírók látogattak el, míg estefelé nagyvilági, előkelő társaságok érkeztek, hajnaltól pedig lump bohémek. Gyakorta tért be egy-egy bőséges ebédre Csortos Gyula, biliárdozni Uray Tivadar, kártyázni Páger Antal, beszélgetni Nagy Endre író és konferanszié. A képzőművészek közül például Fényes Adolf festőművész, Pátzay Pál szobrászművész járt ide rendszeresen. A bárban jeles zenekarok, előadók sora lépett fel, és vendégként is olyan hírességek fordultak meg itt, mint Josephine Baker, Felix Salten vagy Thomas Mann.

A márványteremben a „mélyvízből” nyíló belsőépítészeti remeket Tarján Vilmos alakítatta ki, bővítette az éttermet és bárt nyitott, továbbá a főbejáratot a sarokról a hölgyteremhez helyeztette. Ám tizenhat évvel azután, hogy sikerült jól levernie a lapjait, távoznia kellett. Több tulajdonosváltás után végül a II. világháború sodorta magával azt, ami még megmaradt a csodálatos Newyorkból.

1954 nemcsak a hely szellemisége, az épület is megsérült az ostrom során. S bár szinte rögtön a háború után mindkettő feltámadni látszott, két év elteltével arról született döntés, hogy az aktuális korszak követelményeinek, no és a szerényebb jövedelemmel rendelkező állampolgárok igényeinek megfelelően kell átalakítani az intézményt. A hölgyterem helyén modern presszót hoztak létre, továbbá söröző- büfének is helyet szorítottak. A továbbiakban csupán a Dohány utcai oldalon működött kávéház, amelynek, funkcióját tekintve - már semmi köze nem volt a korábbiéhoz. Ám úgy tűnik, az illetékesek ezzel a megoldással sem voltak elégedettek, mert ismét bezáratták az intézményt. Az épületet pedig államosították. Ezután sportszerraktár, illetve utazási iroda működött a kávéház helyiségeiben, míg az emeleti részeket a Lapkiadó Vállalat kapta meg. A Newyorkot 1954-ben nyitották meg újból, Hungária néven.

2006 a „Hungária” átfogó rekonstrukciójára két évtized múlva került sor, amely sajnos az eredeti állapotra emlékeztető berendezés megmaradt darabjait, a padlóburkolatot, és a Tarján- féle bárt is megsemmisítette. Ugyanakkor restaurálták például a mennyezeti festményeket. Az épület utóbb mind aggasztóbb állapotba került- több mint harminc esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ügye megnyugtató módon rendeződjék. (A huzavonák idején még az az ötlet is felmerült, hogy a Nemzeti Színház ne az azóta megépült helyén, hanem a New York palotában működjék). Végül a szállodaláncot és utazási irodát fenntartó olasz Boscolo csoport vállalta felújítását. A műemlék palotában, illetve az Osvát utcai egykori Atheneum Nyomda épületei helyén ötcsillagos szállodát hoztak létre. Végre a kávéház is régi fényében tündökölhetett. A régi nevén.

BOSCOLO- EGY CSALÁD, NÉGY ÜZLETÁG

Egy Velencéhez közeli, tengerparti kisvárosból Sottomarinából származnak, vendéglátással foglalkozó családból. 1978-ban alakították a nevükkel fémjelzett vállalkozást. Ennek négy ágazatát testvériesen megosztották maguk között: a szállodaüzemeltetés Angelo, az utazási iroda működtetése Giorgio, a cukrász- és konyhaművészeti továbbképző központ vezetése Rossano, míg a szállodaépítés és – restaurálási irányítása Romano feladata. A Padovai székhelyű üzleti csoport elnöke Angelo Boscolo, akinek fia, Roberto az alelnöki tisztet tölti be. Jelenleg összesen húsz, 4, illetve 5 csillagos luxusszállodát tartanak fenn Olaszország különféle városaiban, valamint Lyonban, Nizzában, Prágában és immár Budapesten is. a legutóbb elkészült hotelek mindegyike történelmi jelentőségű épületben kapott helyet. Fővárosunkra, illetve a New York palotára azért esett a választásuk, mert turisztikai szempontból igen ígéretesnek tartják.

Itteni beruházásuk során a gazdag hagyományú kávéházat eredeti állapotát idéző módon restaurálták, és a továbbiakban ismét pezsgő kulturális életnek szeretnének helyet adni benne. A homlokzat felújítása ugyancsak a múlt értékeit őrzi. Az egykori irodahelyiségekben luxuslakosztályokat és szobákat alakítottak ki.