A nyakkendő kérdés
Sokan temették, és még többen fogják is. Ennek ellenére a nyakkendő továbbra is divat, vagyis a divat szó e ruhadarabra már nem is alkalmazható. A nyakkendő egy ruhadarab, ugyanúgy ahogy egy ing, egy póló, egy nadrág, vagy épp egy boxer. Ebből is láthatjuk, mi már rég a Mars és Föld között utazgatunk, amikor a nyakkendő még mindig köszöni, jól van.
Kétség sem fér hozzá, hogy a legellentmondásosabb kelléke a férfiruhatárnak: abszolút feleslegesnek és mégis elengedhetetlennek látszik. Igen, a nyakkendőről van szó, amely újra nagy divat, és amely- a nosztalgia- módi ihletésére- ráadásul megint csak klasszikus formájában hódít!
A nyelvújítás csúfoló szószüleménnyel „nyaktekerészeti mellfekvencnek” nevezett nyakkendő, kravátli avagy steinkerk ősét divat historikusok szerint római katonák viselték- nyakba kötött kendőjük a hideg ellen védett. Igazi, világhódító útjára azonban a XVII században és természetesen Párizsból indult, ahol XIV. Lajos, a Napkirály horvát regimentjének huszárai hozták divatba. (Horvátország latin neve Croatia volt- innen a kravátli szó).
A steinkerk elnevezés is katonai eredetű: 1692 egyik éjszakáján a belgiumi Steinkerque közelében táborozó francia csapatokat, meglepték az angolok. A tiszt urak édes álmukból riadva nem értek rá rendesen összecsomózni a nyakravaló kendőjüket, és ilyen hanyag eleganciával vonultak hadba. Aligha ezért, de győztek- és a könnyed nyakkendő viselési mód divatba jött. „A steinkerknek nevezett nyakkendővel kezdődik a nyakkendő története”- írja, von Eelking, kravátli krónikás. Mert, hogy ilyen is van.
Olyan mint a holland mártás
De von Eelking úrnál nagyobb tekintélyek is foglalkoztak e ruhadarabbal. Például: Balzac. Értekezésének címe: A nyakkendőviselés művészete. A nagy író szerint a nyakkendő a férfiöltözködés legfontosabb- mert legegyénibb- része. „A kalapunk, öltönyünk vagy a cipőnk a kalapos, a szabó vagy a cipész szakértelméről tanúskodik. Ami azonban a nyakkendőt illeti-, itt már minden rajtunk múlik, a remekművet a saját fantáziánk szerint kell megalkotni”. Majd így folytatja: „A férfi értéke azonos a nyakkendőjével. Nyakkendője nem más, mint maga, vele leplezi el bensőjének rossz tulajdonságait és juttatja érvényre a jókat”.
És végül a legtömörebb aforizma, amely a filozófiai sík magaslatról leereszkedve összefoglalja a praktikus lényegét: „A nyakkendő kötése olyan művelet, mint a holland mártások készítése-, ha az ember egyszer elrontja, többé nincs mit tenni”.
Politikailag korrekt
A csokor-, pillangó-, diplomata-, stb. nyakkendő fajtáit felsorolni alighanem lehetetlen. De arról talán érdemes szót ejteni, hogy eme abszolút fölösleges ruhadarabnak komoly politikai jelentősége is lehetett. A francia forradalom előtt a férfiak széles, fehér nyakkendőt csavartak a nyakuk köré. Az igazi republikánusok viszont az inkriminált ruhadarabot tüntetően fekete textilből készítették el. A múlt század elején viszont a bal és jobboldali irányzatok viselői a kendő csücskeinek különböző megkötésével és hajtogatásával jelezték állásfoglalásukat. Sőt a nyakkendő nem viselésének is megvan, a maga költészete- emlékezzünk csak Petőfire, akit haragos vers megírására késztette, hogy Mészáros Lázár tábornok számon kérje tőle nem előírásos, azaz nyakravaló nélküli- honvédtiszti öltözetét.
A nyakkendőmánia az egyes országokban különös hagyományai is vannak. Így például Angliában az előkelő magániskolák, Oxford és Cambridge egyetemein hajdani növendékei felnőtt korukban is tovább hordják az iskolai nyakkendőt, de hasonló „öregfiújelvényei” vannak a brit hadsereg egyes ezredeinek, az előkelő londoni kluboknak is. a jellegzetes mintázatú nyakravaló- mondják, a brit társadalom ismerősei- egy fiatalember számára megnyithatja a felfelé vezető utat.
Különösen, ha a főnöki asztalnál ülő úr is hasonlót visel.
Bankár-nyakravaló
Néhány éve még a férfiak egy része bízott e decens ruhadarab végleges trónfosztásában-, hiszen jött a farmer, jött a garbó! Hasztalan: „Nyakkendő vagyok, az idő engem igazol”. Sőt. A Time Magazin szerint újra felvirradt a kravátli napja! Az Egyesült Államokban-, írja, a hetilap- ma már évi 12 millió dollárt költenek vállalati egyen nyakkendőre a cégek. A szolid ruhadarab természetesen itt a reklám szerepét tölti be. A New York-i Manufacturers Hannover Trust bank üzleti sikereit egy olyan nyakkendővel ünnepelte meg, amit magával a nagy Pierre Cardinnel terveztette. A bankár-kravátli különböző európai, ázsiai és közel-keleti pénzeket ábrázolt. A Cleveland Trust Co. Bankban nem volt ilyen jó ötlete: végrehajtó tanácsa csak több hónapos vita után jutott megegyezésre az egyen nyakkendő- mintát illetően.
De, ami az általános nyakkendőviseletet illeti-, ha jól meggondoljuk-, alapjában véve a döntő szót a gyengébb nem mondja ki (ebben is). A gondos és cáfolhatatlan statisztikák szerint tudniillik ezt az örök ruhadarabot 75 százalékban nők vásárolják férfiaknak. Kell-e ennél döntőbb érv barátunk, a nyakkendő mellett?!
Egy kis idei szemezgetés
A tervezők 2011 tavaszára nem kényeztették el a nyakkendő imádó urakat. Az a néhány, ritka alkalom, ahol mégis felbukkan (Prada, Gianfranco Ferré) ez a viselet, mindig háttérben is marad. Ez azonban senkit nem tévesszen meg. A nyakkendő továbbra is fontos kelléke lesz a mindennapi társas - különösen a hivatalos - érintkezésnek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez