Borjour Magnumon jártunk
Az év elejei időszak legnagyobb beltéri borfesztiválját immár második éve a Késői Szüret csapata rendezi a jól csengő Borjour Magnum néven. Idén, 2011. február 19-én az ELTE Kongresszusi Központ Gömb Aulája adott helyet a rendezvénynek.
A szervezők a tavalyi Borjour Gála negatív visszajelzéseiből okulva idén mindent megtettek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A helyszínt nem egy teremre korlátozták, hanem a több mint 80 borász 3 szinten, jól elhelyezve kínálta borait. Újdonság volt idén, hogy „Bornotesz”-t is árultak (megjegyzem nem volt olcsó), amiben kóstolójegyzetet lehetett készíteni a rendszerezetten felsorolt borászatok és azok borairól. Meglepő a szervezőktől, hogy gondoskodtak arról, hogy minden kiállító asztalán legyen borkiöntő és újdonságképpen hatott az is, hogy borkiöntésre alkalmas tárolókat helyeztek el a rendezvény egész területén elszórva. Mind a három szinten lehetett vásárolni különböző összeállítású tálakat, melyen sajtok, sonka, kolbász, szendvicsek változatai serkentették az ízlelőbimbókat. Ha már az ízlelésnél tartunk, akkor beszéljünk egy kicsit a főszereplőkről, magukról a borokról.
Felmérve a terepet és a választékot a kóstolást az IFDT Kft. által forgalmazott francia rosé pezsgővel kezdtük. (Simonsig Kaapse Vonkel Brut Rosé 2007) Hagyományos technológiával, pinotage és pinot noir szőlő fajtából készült, illatában némi élesztősség, de a gyümölcsösség és frissesség dominál a kellemesen bizsergető nedűben.
A kóstolási sorba a fehér borok kerültek. Örömmel fedeztük fel Miklós Csabát, aki a tavalyi Borjour Gálán a legjobb fiatal borász által készített bor kategória nyertese volt. Idén az ezerjót (Moorer, Csakazízéért) csillogtatta meg előttünk és az érdeklődök népes tábora előtt.
Az egyik kedvencünk az egyre nagyobb népeszűségnek örvendő 2009-es Pók Leányka, Pók Tamás méltán elismert egri borász bora. Már a címkéje is figyelemfelkeltő, mivel a képen egy védett orchidea fajta a „boldog asszony papucsa” nevezetű virág foglal helyet. A borról: két részletben szüretelték, héjon erjesztették, ízében az „egri leányka” minden jellegzetességét magában hordozza.
A kedves kínálásnak nem tudván ellenállni az Istvándy pincészet 2009-es kéknyelű borát ízleltük. Fahordós érlelésű, kicsit magasabb savtartalommal rendelkező, maradék cukor hatására félszáraz bor.
Az Év borászát nem hagyhattuk ki, Légli Ottó nagyméretű fényképe mellett ott állt maga a nevezett, aki először a 2010-es rosé borával kínált meg minket. Kékfrankos, merlot és pinot noir házasításával, közepesen intenzív, íz és illatjegyeket magában hordozó kellemes ital.
A fehér és a rosé borok után egy könnyed kanyarral áteveztünk a vörös borok világába, aminek kezdete a Vylyan pincészet 2007-es Merlot-ja volt. Bársonyosan krémes, közepes taninnal rendelkező meggyes ízvilágú, hosszú bor.
A szekszárdi borvidék egyik családi pincészetéből Vesztergombi Csabit látogattuk meg. Ismét elvarázsolt a Turul (2007.), intenzív, ízében számunkra a merlot dominált (megjegyzem Csabi szerint ez csak 40%-ban jelenik meg a borban, de mi nők néha másképpen érezzük az ízeket) csokis, meggyes illat, amely az ízében is visszaköszön, de még folyamatosan fejlődik. Itt mutatta meg az új Csaba Cuvée, 2007. (reserved válogatás tagjának) borát.
A következő kör az édes fehér bor kategóriája volt. Újdonságként fedeztünk fel egy két hónap múlva a piacon megjelenő pincészet a Moonvalley Wines Tokaj borait, még a címkéjük is ideiglenes volt, amiről –beszélgetésünk során elárulták a kiállítók – csak azért tettek rá, hogy ne üres felületű palackokat lássanak a vendégek. A kóstolt Édes Szamorodni (2006.) fiatalos, lendületes, közepes savval és magas alkohollal rendelkező, ízében töppedt szőlő szemek érződnek, harmonikus bor.
Záróakkordként a Törley Pezsgő Pincészet Nyers pezsgő (gyöngyöző, illatában és ízében gyümölcsös, hagyományos technológiával készült) nedűjével zártunk.
Egy kis gasztronómiai élvezet is vonzotta a vendéget, mégpedig Szántó Tibor kézműves csokoládéi. Kóstolni lehetett például a Madagascar Trüffel golyót, ami furmint párlattal volt ízesítve.
Összességében véve nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a rendezés, szellős, tágas területen könnyen meg lehetett közelíteni a standokat és így a borászokkal kötetlen beszélgetés alakulhatott ki. Reméljük, hogy a következő rendezvény is ilyen lesz.
Képek: Borjour Magazin
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez