Csernobil ma. A (vissza)hódító természet
Április 26-án lesz 24 éve, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű. A szörnyű tragédia közvetlenül 56 áldozattal járt, de közvetett módon több ezer rákos megbetegedés és haláleset írható a számlájára. A robbanással kapcsolatos teóriák, találgatások és becslések uralják ma is a robbanást és hatását, várhatóan hosszú évtizedekig nem fogunk tiszta képet kapni.
1986-hoz képest azonban sok minden változott, így a Szovjetunió megszűnésével, és posztszovjet térséghez szinte kötelezően hozzátartozó bürokratikus mázzal díszített korrupció tisztulásával egyre több hír, képanyag, s valódi információ lát napvilágot az erőműről, Csernobilról, és az erőmű dolgozóinak (egykor) otthont adó Pripjaty-ról.
Az Englishrussia.com jóvoltából friss képeket láthatunk ez utóbbi városról. Sietve elhagyott osztályterem, óvoda, a mentesítők és katonák által hátrahagyott gázálarcok látszanak, de jól kivehetők a fosztogatók és a fémgyűjtők (!) által okozott „károk” nyomai is.
Pripjaty halott város, de nem teljesen élettelen. A természet hódít, visszahódít, visszaveszi azt, ami egykoron az övé volt. Ez a szépséges hadjárat azonban csak a látszat. A körzetben tartózkodók sugárzásmérői nem hazudnak, a területen halálos sugárzás tapasztalható, így védőfelszerelés nélkül tilos és életveszélyes itt lenni.
Csernobil (és a kissé méltatlanul elfeledett Pripjaty) nem csak a természet és a környezet nyílt, ma is fájó sebe, hanem az emberiségé is. Ezeket a képeket látva pedig örökre megtanulhatjuk, az emberi tudás párosítva a szűklátókörű korlátoltsággal mire képes.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez