Csonkig égett érzelmeink
Tudod, hogy nem kéne. Nem kellene felvenned, ha hív, nem kellene gyomorremegve várnod, hogy mikor bukkan újra fel és mikor vetheted majd magad megint úgy az ölelésébe, hogy ne számítson semmi más. Nem kellene, ezt tudja az agyad. De a szíved egészen másról győzködi.
A buddhisták szerint, ha megtalálod azt az embert, aki a társad lehet az életben, akkor mindig, amikor meglátod, valami megmagyarázhatatlan nyugalom száll rád. Mert tudod, hogy maradni fog. Mert tudod, hogy nem kell félned már. De van a szerelemnek egy másik alfaja, amit az életünk során sokan megtapasztalunk. Ez a lüktető, felemésztő izzás, amiről azt hisszük, hogy sosem lesz vége, de azt is tudjuk, hogy nem vezet sehova. Legalábbis előre nem.
Úgy gondolom, hogy pont elég hétköznapi dolog van az életben ahhoz, hogy a szerelmet ne kelljen ezek közé sorolni, és az utóbbi időszakban elkezdtem magam leszoktatni arról, hogy újra és újra esélyt adjak olyan embereknek, akik mellett nem érzem, hogy keresnivalóm lenne. Akik mellett nem érzem azt, hogy valami fontosat adunk egymásnak. Úgy gondolom, hogy szenvedély nélkül nem érdemes élni, de ez nem szabad, hogy felemésszen minket a végletekig, addig, amíg csak hamu marad utánunk.
Ha találsz egy olyan embert, akit szenvedélyesen tudsz szeretni, akkor szerencsés vagy.
Szerencsés vagy, ha ő viszonozza az érzelmeid, ha nem csak úgy kiesnek a száján a megnyugtató mondatok, hanem komolyan is gondolja őket, szerencsés vagy, ha úgy néz rád, mintha egy különleges műtárgy lennél, amit nagyon óvatosan kell fogni, nehogy akárcsak megkarcolódjon.
Szerencsés vagy, ha jó időben vagy, jó helyen, ha bele tudsz olvadni az érzésbe, úgy, hogy a következő pillanatban nem kell azon aggódnod, hogy egy-egy mondatoddal kiírtod a szeretetet a másik szívéből. Azonban vannak sajnos olyan helyzetek, amikor hiába próbálsz szembe úszni az árral, hiába tennél meg mindent azért, hogy a másik melletted legyen, a körülmények mégis elsodornak.
Szerencsés vagy, ha találsz egy olyan embert, aki mellett minden könnyű, akivel hajnalig tudsz beszélgetni az álmaidról, a félelmeidről, és aki addig simogatja a hajad, amíg el nem alszol, majd csókot nyom a fel-le ereszkedő testedre.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez