Dolgok, amikért továbbléptem
Egy. Mert végre szeretem és tisztelem magam. Mert tisztában vagyok azzal, hogyha nem tetszik a sztori, amiben fél lábbal benne ragadtam, akkor képes vagyok kilépni belőle. És nézd csak, meg is teszem!
Kettő. Mert igazából nem is adtál lehetőséget arra, hogy ez végül ne így legyen. Küzdöttem, igazából a térdig érő vízben rúgkapáltam és kiabáltam a neved, hogy gyere és segíts. Aztán észre vettem, hogy nem is fenyeget veszély, csak eddig nem nyitottam ki a szemem. Észrevettem, hogy képes vagyok a saját hónom alá nyúlni és tulajdonképpen nincs szükségem arra, hogy fejbe dobj az életmentő mellénnyel, majd eljátszd, hogy te mentettél meg. Hogy későn siess oda hozzám, de azt mondd, hogy te mindent megtettél. Hogy megint a látszatnak higgyek. Rájöttem, hogy magam körül kavartam fel az állóvizet akkor, amikor simán ki tudtam volna úszni a partra. De nem haragszom magamra, se rád, mert már a parton sütkérezem. És melegít a fény.
Három. Mert már más vagyok. Változtam és ez jó. Te sem vagy már az, akibe beleszerettem, legalábbis az én szememben már nem. Kinőttem az érzést és végre készen állok arra, hogy ne csak bántsam magam, olyan kapcsolatokkal, amiknek sosem lesz jó vége. Már nem vagy az, aki mindig győzni akar látni, már nem vagy az, aki büszke rám, és aki azt gondolja, hogy én vagyok a legfantasztikusabb nő a világon. Igazából már nem vagy sehol. Már levedletted az irántam való rajongásod és ez is segít tovább lépni. Köszönöm.
Négy. Mert ha nem tettem volna meg, akkor még mindig fájna. Végre önző akarok lenni. Igen, leírtam. Nem akarok többé fájni, sem csalódottan lüktetni, főleg nem olyan valaki után ácsingózni, aki mindig csak akkor az enyém, ha neki épp kényelmes. Megtanultam falakat bontani, és felépíteni az önbecsülésem. Nem érted, nem érte, magamért. Már nem kérdezem meg magamtól minden este, hogy hol rontottam el, hogy miért nem voltam elég neked és miért kapom mindig ugyanazt. Már nem sajnálom magam többet, nem agonizálok, hanem cselekszem. Nem kapaszkodom már görcsösen olyan dolgokba és emberekbe, akik nem szolgálják a fejlődésem.
Öt. Mert azzal, hogy rád vártam és hozzád voltam hűséges, észrevétlenül kizártam a lehetőségét annak, hogy valaki olyan érkezzen az életembe, aki megbecsül majd. Aki megcsókolja a szemem, mikor alszom, aki kérdés nélkül ott van, akinek nem gyomorgörccsel várom a hívását, aki nem ígér olyat, amit nem tud betartani.
És tudod, már nem érzem azt, hogy nem érdemlem meg, hogy valaki teljes mellszélességgel mellettem álljon. Már tudom, hogy többet érek, mint egy másodlagos gondolat, vagy egy B opció.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez