Kecskebűvölők
Kelly hősei, Sivatagi cápák, Tizedes és a többiek. Mind-mind könnyű humorral átszőtt látszólag háborús film, melyek inkább szól a jelenkorról és társadalomról, mint a korszaknak, amiről elvileg szól. Ebbe a sorba lép a Kecskebűvölők, igaz, jelen esetben inkább fanyar, angol humorral küldi el a háborút és barátait oda, ahová való.
Egy burleszk, nehezen érthető film, mely tömve van háborús (valós és filmes) utalásokkal, nehezen feldolgozható élményt jelenthet a XXI. század 1.0-ás rágóvígjátékain nevelkedett korosztályának. Való igaz, a film erőltetett katyvasznak tűnhet, de csak annak, aki számára a humor, ha az egyik szereplő lehányja a másikat.
Az alapsztori (a könyv írója szerint halálosan komoly, igaz történetről van szó) valójában egy abszolút komolytalan történet, miszerint az amerikai hadsereg titkos egysége paranormális képességeket kifejlesztve képessé (válhat) az ellenség megsemmisítésére. Egyelőre azonban mindössze kecskéken tesztelik a tudásuk, azt sem túl nagy sikerrel. Van gonosz, van jó, de mindenekelőtt mindenki tökéletesen elborult. Elborult és nihilista. A tökéletesen értelmetlenben felesleges keresni bármi értelmet és irányt, a film magát a háborút emeli nevetség tárgyává.
Tehát, aki szerint a humor Sas Józsival kezdődik és Ben Stillerrel végződik, az semmiképp ne nézze meg a filmet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez