Kérlek, töröld a számát
A közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
Hogy végre ne csak álmos szemekkel várd, hogy üzenjen, hogy végre ne csak a második, harmadik, sokadik mellékszál legyél az életében. Egy idő után már csak magadban teszel kárt, ha a hívása után ácsingózol, azután, hogy a hangja újra betöltse a teret.
Amíg reagálsz, ő keresni fog. De nem úgy, ahogy te szeretnéd, hanem, amikor neki éppen kedve tartja. Nem lesz lezárás, mert ő nem akar lezárást, mert neki kényelmes, hogy az állát mindig a hajadba fúrja, ha nehéz napja volt, vagy azt suttogja neked, hogy csak te érted meg igazán, miközben végighallgatod a gyerekkori sérelmeit és a hátát cirógatod.
Ilyenkor kicsit jobban megdobban a szíved, magadba szívod ezt a mondatot, hiszen igen, ez most valami különleges. Végre talán ő is érzi, hogy ez most más. Aztán megint eltűnik. Neked adja az ígéreteit, az üres csütörtök estéit és a másnapos csókjait. De hatalmas különbség van aközött, hogy valaki találkozik veled a szabadidejében, vagy hogy valaki időt szakít rád, mert veled akar lenni. Mert te vagy a prioritás. Már megint szombat este van, te pedig nem tudod, hogy ő hol van és kivel, szorongás és pánik fészkel a mellkasodba, hogy mi van, ha pont azzal a nővel van, vagy bárki mással. Megint ráírsz becsípve, ő pedig fent van, de nem válaszol, csak másnap reggel jön egy üzenet, hogy „bocsi, bealudtam”. Te pedig újra és újra elhiszed.
Aztán megint csalódsz benne. Kiabálsz, azt mondod, hogy nem akarod többé látni, ő meg persze megijed, mert látja, hogy elveszíthet, és a következő pár napban jobban odafigyel. Majd az egész kezdődik előlről.
Kérlek, töröld a számát. Töröld, ha ő az, aki miatt kevesebbnek érzed magad, olyan embernek, akiért nem lehet áldozatot hozni. Olyannak, aki túl sok, túl ragaszkodó vagy éppen túl lelkes.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez