Nyaralás esőben - avagy miért pont velem?
A legújabb időjárási jelentések szerint a most nyaralni készülők nem is járhattak volna jobban pórul. Az elmúlt hetek kánikulai időjárása után, végre megérkezik a frissítő zuhé, és a kellemes, átlagos finn nyár 21 fokkal. Ilyen helyzetben az egyszeri újságíró (mint kitalálhatták: én) egy dolgot kérdez: miért pont velem történik mindez?
Pedig olyan szépen indult. Tervezgetés, Balaton, időjárás jelentések (többféle természetesen) folyamatos, aprólékos figyelése, eleinte csendesebb, később egyre hangsúlyosabb imamormolás, igen, most, szerencsénk lesz.
Nem lett. A tudat alatt szinte várt, pygmalion-effektusként ismert jelenség nyári viharként csapott le a mindig mindenben rosszat látó és sejtő újságíróban: a 30 napos előrejelzés hővonala úgy omlott össze mint Irapuato-ban a magyar hátvédsor.
Vérmérséklettől függően ilyenkor az ember a maga módján ereszti ki dühét. Az egész évben lótó-fútó átlagmagyar jobb esetben csak verbális csapásait természetesen a környezete szenvedi meg, különösen azon kollégák vagy családtagok, akik jó időben mentek el nyaralni. Ebben az esetben bizony a nagy fokú szociális érzékenységgel és önzetlenséggel megáldott ember is minimum hasonló jókat kíván jövőre a másiknak, ám minősített esetben törvényi szabályozásban korlátozná azon bűnös gyarlók jogát a nyaralásra, akik álnok módon 30 fokban és felhők nélküli napsütés alatt nyaraltak. A múlt héten. Mert az egyszeri újságíró bizony most megy nyaralni. A hülye.
A legrosszabb azonban nem az idő, hanem az ezzel járó szomorú és részvéttel teli tekintetek elviselése. Igen, tudják, hogy mész nyaralni, igen, tudják, hogy rossz idő lesz. A kedves kolléga arcán ekkor az együttérzés olyan foka ül ki, hogy azt tanítani lehetne a pszichológia hallgatóknak, ám mi jól tudjuk, belül ott bújkál a valódi gondolat: de jó, hogy nem ÉN jártam így. Minden reggel munkába érkezve a falhoz szegez a gondosan veseirányba intézett felismerés: most mész nyaralni? Annyira sajnálom.
Mit sajnálsz?, kérdezünk vissza magunkban, ám a belső monológ legkevésbé sem eu kompatibilis PC nyelvezetét inkább megtartjuk a monitornak és az újabb időjárás-jelentésnek, feltéve, ha van még egyáltalán kedvünk megnézni. A kollégát pedig egy szocializációtól és türelemtől függően egy hát ez van, köszönöm, vagy örülj neki, hogy nem te jártál így válasszal ajándékozzuk meg.
Ez már a harmadik ilyen év. A június-július eleji aszfaltolvasztó melegje után tökéletesen időzítve a nyaralás első napjára megjön a júliusi ősz. A MÁV-ot megszégyenítő pontosság mellett persze a vígasztalás is halálos sérülést tud okozni megsebzett és igazságkereső lelkünkön: De biztosan nagyon sok program lehet a környéken, legalább felfedezitek a közeli értékeket.
Igen. Teljesen. Kultúra és értékfüggőként így is értékelném (mernék is mást mondani) a szituációt, azonban az egész évi kultúra - és értékfüggés után legalább egy hétre szeretnék lesüllyedni az átlagmagyar átlag meleg átlag flekkje és átlag hideg söre mellé. Az újságírónak is kell egy kis gondolkodás-mentes időszak, ami alatt feltölti magát, leereszti a stresszt, hogy az egész éves álmunka okozta lelkiismeret-furdalását beleöntse a Balatonba egy kis valódi semmittevés segítségével.
A júliusi ősz persze számos, remek programot kínál a Balaton mellett. Lesz borfesztivál Balatongyörökön, a déli parton Szemesen a Szemes fesztivál, Zamárdiban kezdődik immár 13-ik alkalommal a méltán népszerű és igényes Utcafesztivál, Fonyódon pedig a világzene szerelmeseinek kínál kiváló programot a Babel Sound, a közeli Művészetek Völgye is végre teljes kapacitással üzemel.
Program van bőven, unatkozni senki sem fog. Csak én mikor fogok nyaralni?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez