Pablo Picasso, a 160 centis óriás
Pablo Picasso (1881-1973) Spanyolország délnyugati csücskében, Andalúziában látja meg a napvilágot. Apja tanár, ügyesen fest. A legenda szerint miután felismeri fia tehetségét, ünnepélyesen átadja neki az ecsetet, és attól a naptól egyetlen képet sem készít.
Fiatal éveiben sokat csatangolt Barcelona művész negyedében, élvezi az életet. Később Párizsban bukkan fel, ahol szintén fesztelenül mulat. Anyja leánykori nevét írja műveire (eredeti neve: Blasco). 1904-ben végleg Párizsba költözik, ahol Georges Braque-kal közösen megteremtik a kubizmust. Az irányzat lényegéről így vall: „Ha egy poharat festek, akkor ki szeretném fejezni a tárgy kerekségét, de bizony könnyen megeshet, hogy a festmény ritmusa rákényszerít, a poharat négyszögletesre rajzoljam.” A spanyolországi polgárháború kitörése felrázza a festőt, ekkor készíti tán leghíresebb alkotását egy baszk város (Guernica) bombázásáról. Picasso mindig későn kel. Délelőtt barátaival üldögél valamelyik párizsi kávéházban, dolgozni csak délután kezd, és legtöbbször egész éjjel fest. Alacsony- 160 centis- termetét széles mozdulatokkal ellensúlyozza. Nagy, fekete szemei áthatóan csillognak, mágikus erővel hatnak- főleg a nőkre. Rövid időn belül híres lesz, anyagi gondok soha nem nehezítik életét. Munkáival (élete során körülbelül 14 000 festményt, 100 000 metszetett, 34 000 könyvillusztrációt készít) rengeteg pénzt keres. Amikor 92 évesen meghal, hatalmas vagyont hagy örököseire, szakértők 1,1, illiárd dollárra becsülik.
Legyen szép és fiatalos- Picasso ezt várja el egy nőtől. Első komoly kapcsolata Párizshoz kötődik. Fernande Olivier ugyanabban a lepusztult bérházban lakik, ahol a festő műteremlakást bérel. Fernande csupán négy hónappal idősebb a 23 éves Picassónál, aki így vélekedik róla a háta mögött: szép nő, csak öreg! Ennek ellenére imádja a lányt, aki teljesen ingyen fekszik modellt (is) az alkotónak. A következő modell-szerető egy bizonyos Marcelle Humbert, akit a festő (senki sem tudja, miért) Évának keresztel. 1917-ben Picasso az orosz balettal Rómába utazik, s színpadi díszleteket tervez. Persze itt sem marad sokáig magára, egy holdvilágos estén összeismerkedik az orosz Olga Koklowával. Az elegáns nőbe annyira beleszeret, hogy Spanyolországban feleségül veszi. A házasság nem igazán boldog. Olga egyre ingerültebben viselkedik, és egyre kevesebbszer akar Picassóval ágyba bújni. A férfi azzal áll bosszút hideg feleségén, hogy két lábon járó szörnyetegnek festi le. Fonnyadt, lapos mellel, torz, sőt ijesztő formákkal. Képeiről csupán akkor tűnnek el a női rémségek, amikor megismerkedik a gyöngéd Marie- Therese-zel. Megszületik Maia. A kislány zavarja a kapcsolatot: a mester festeni óhajt, nem gyereket ringatni. Következő szeretőjét egy Szajna-parti kávéházban ismeri meg: Dora Maar fényképész, ért a művészetekhez és folyékonyan beszél spanyolul. Picasso rögtön felkéri, legyen a modellje. A szenvedélyes lángolás nem tart sokáig. Számos képén egy síró nő látható- Dora Maar vonásaival.
A hatvanéves Picassónak Francoise Gilot festő lesz a szeretője. A fiatal francia nő hamarosan rájön, hogy nem ő az egyedüli asszony a férfi életében. Picasso szoros kapcsolatot tart fenn Olgával, Marie- Therese-zel, olykor Dorával. Olga, a volt feleség rendre a pár nyomában jár, és gyakran a nyilvánosság előtt átkozza Francoise-t. A csütörtököt mindig Marie- Therese lakásán tölti a festő. Ha kissé megkeseredik, Dora Maart látogatja meg, de magával cipeli Francoise-t, hogy Olga dühe ne rajta csattanjon. A pontosan negyven esztendővel fiatalabb Francoise-zal egyre bonyolultabb lesz a viszony. Picasso egyszerű módszerrel próbálja a feszültséget oldani: gyereket csinál az asszonynak. Így jut fiához, Claude-hoz, majd lányához, Palomához, a később híres divattervezőhöz. A gyerekek dacára nehéz a zsenivel élni. Francoise egy szép napon összecsomagol, és harmadmagával távozik.
Jacqueline Roque elvált asszony, afféle mindenesként él a festő mellett. Egyszerre titkár, szerető, ápoló és háziasszony. Miután Olga 1955-ben meghal, Picasso 1961-ben feleségül veszi, Jacqueline azonban nem olyan érzéki, mint Fernande, nem olyan előkelő, mint Olga, nem annyira kedves, mint Marie- Therese, nem úgy okos, mint Dora, és nem is tehetséges, mint Francoise. Ellenben engedelmes és csinos, pontosan az a fajta, akire a világhírű művésznek élete utolsó éveiben szüksége van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez