Pintér Béla: a társadalom- és önkritika nagymestere
Pintér Béla és Társulata nevű alternatív színház „pintérbéláék“ néven vált mára már fogalommá. Darabjaik által, mi a nézők, számtalan pofont kapunk.
A társulat 1998-ban alakult, és a pesti műegyetemi Szkéné adott otthont neki. A Pintér Béla a társulat kitalálója, írója, rendezője, játékmestere és a darabok állandó főszereplője. A darabjaik valamiképp mindig a magyar valóságból táplálkoznak.
2011. szeptember 25-én este, a Magyar Színházban a Színházi Kritikusok Céhe idén 31. alkalommal nyújtja át az előző színházi évad legkiemelkedőbb teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A kritikusok legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolnak a legjobbakra. A tizenöt kategória mindegyikében három-három (vagy szavazategyenlőség esetén több) jelölt verseng. A legjobb független színházi előadás kategóriában négy jelölt várja az eredményt, akik közül az egyik Pintér Béla, A Tündöklő Középszer című darabja.
A Tündöklő középszer önkritika illetve a megszokott társadalomkritika ötvözete. Az előadás elsősorban a színházról szól. Önfricskának is nevezhetnék, ha nem tudnánk, hogy a színház világa – a maga sajátosságai mellett – nem különbözik a társadalmi élet többi területétől. Számtalan pofont kapunk az előadás alatt, nem véletlen, hogy kipirosodik az arcunk, hiszen sok mindennel kell szembesülnünk, amiről úgy gondoljuk, hogy senki se veszi észre. A Tündöklő középszer is leköt, elvarázsol, megnevettet, megráz és végül kavargó gondolatokkal és indulatokkal enged el.
A darab tehát tulajdonképpen saját magukról szól, a kulisszák mögötti fúrás-faragásról, igazi vagy ál-tehetségek felemelkedéséről, zuhanásáról, arról, hogy a színészek is pont olyan gyarló emberek, mint mi, nézők.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez