Te, én és az exed
Csak azért, mert az előző kapcsolatod csúfos véget ért, nem biztos, hogy velünk is ez fog történni. Kérlek, ne hasonlítgass folyton a volt barátnődhöz, mert én egy egészen más ember vagyok.
Amikor az életedbe léptem már egész ember voltam. Amikor találkoztunk tudtam, hogy ki vagyok, és mit akarok, és a te szavaidat sem cáfoltam meg. Hittem neked, mert azt hittem, hogy ketten valami különlegeset építhetünk. Csak ne kerülne elő folyton a múltad...
Azért találkoztunk, mert már készen álltunk egymásra, már mindketten eljutottunk arra a szintre, hogy kapcsolatba kerülhessünk és megnézzük, hogy mi sülhet ki ebből az egészből. Szóval, amikor eldöntöttük, hogy mindketten esélyt adunk a kapcsolatnak, akkor én úgy gondoltam, hogy beleteszünk mindent, hogy működhessen.
Amikor a volt barátnődről meséltél mindig rám telepedett valami nyomasztó érzés. Azt mondtad, hogy összetörte a szíved, de már túl vagy rajta, mégis túl gyakran jött elő a neve a beszélgetéseinkben. Aztán láttam, hogy még mindig tárolod a közös képeitek, amikor pedig mutatni akartál valamit a telefonodon, felugrott a neve, mellette egy szívecskével. Persze azt mondtad, hogy nem számít, hogy még ő írta anno így magát a névjegyzékedbe és nem tartottad fontosnak, hogy változtass ezen. Arra a kérdésre, hogy miért beszéltek még mindig pedig azt felelted, hogy azért, mert egy baráti társaságban vagytok, nyeljem le a békát, hiszen csak én kellek neked.
Tudod, tényleg hinni akarok neked, de nehezen megy. Nehezen tudom elhinni, hogy nem cipeled még verejtékes homlokkal a múltad, azt remélve, hogy egyszer visszatérhetsz hozzá.Tudod, csak akkor tudok ebben az egészben benne lenni, ha rám koncentrálsz. Ha nem tartasz attól, hogy ugyanaz lesz a végünk, mint nektek. Hiszen nem kell, hogy mindig így legyen.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez